Senki nem maradhat virág nélkül Szabadkán
Szinte nem volt olyan városrész, ahol az alkalmi árusok ne kínálták volna portékájukat. Igazi virágdömping várta azokat is, akik az utolsó pillanatra halasztották a virágvásárlást.
Mint minden évben ilyenkor, Szabadkát március 8-án ellepték az utcai virágárusok, szinte a város minden pontján megtalálhatók. A kínálat igazán pazar, a feliratok szerint virágot vehetünk életünk hölgyének, a szeretett hölgynek, a romantikus szőkének, vagy éppen a szeretőnknek. Az árak is ehhez igazodtak, a rózsa szálát 200, 300, és 400 dinárért adták. Attól függ, kinek vesszük, ezt mondták az árusok.
Szabadka központjában az egyik körforgalomban állt félre egy autó. Nyitott ablakán keresztül szolgálta ki a sofőrt az alkalmi virágárus.
A leleményesebbek az iskolák környékén, vagy szó szerint a tanintézmények tövében kínálták a szebbnél szebb cserepes és vágott virágot. A Széchenyi István Általános Iskolánál több árus is ott volt, köztük Sarić Ibolya: „Rózsát árulunk, szegfűt árulunk, vágott virág, és mind 100 dinárba kerül. Főleg a gyerekek vásárolnak, de vásárolnak felnőttek is.”
Boldizsár Zoltánnak is épp az iskola előtt elhaladva jutott eszébe, hogy nőnap van, azonnal vett is virágot: „A feleségemnek, lányomnak, a húgomnak, a lányának, nagymamának, több személynek lesz majd. Vettem színes gerberákat, piros és ciklámen színűeket. Azért itt vettem, mert kevés időm van, és csak így megálltam. A piacra beállni körülményes.”
Miskolci Magdolna már évek óta a Széchenyi iskolánál kínál nőnapi virágokat: „Árulunk gerberát, az 150 dinár, a szegfű 100 dinár, a primula 150, vannak kis kosarak, azok 500 dinár, a rózsa 300.”
Az utcai árusok szerint a diákok a legjobb vásárlók, ők nőnapkor az utolsó dinárjaikat is összeadják, hogy egy-egy szál virággal lepjék meg a tanárnőket és osztálytársnőiket.
