Sikeres aratást!
Finom, házi készítésű reggelit készített elő minden csapat a saját búzasora elé. A munka előtt először mindenki megkóstolta a friss falatokat. Ezzel a szokással is felidézték az aratások reggeleit.
Benyócki Attila, a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület tagja: „Nagyon szeretjük csinálni, mivel ez a mi hagyományunk, mert itt is arattak, ahogy mindenfele, kaszával, gereblyével. Nehéz munka, meleg van, de ha szeretjük, akkor igazából semmi nem nehéz.”
Idén négy csapat vett részt az aratóversenyen. Érkeztek vendégek a magyarországi Árpádhalomról, Zentáról és Feketetóról. Ezen a napon új barátságok szövődnek, a régi kapcsolatok pedig erősödnek.
Benyócki Sára, a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesület elnöke: „Ez egy olyan rendezvény, ahová olyanok jönnek, akiknek ugyanaz a céljuk, ugyanaz az érdeklődési körük, mint nekünk. Nagyon jó, amikor annyi ember egy helyen van, akinek egy a célja, aki egyet akar. Ilyenkor mindenki feltöltődik és ez egy jó csapatépítés az egyesületnek is, meg magának a közösségnek.”
Miután minden csapat keresztbe rakta a búzát, kezdetét vette a tarlófutás, a szekértolás, a kisebbeknek pedig a szalmabála görgetése.
Ápolnunk és őriznünk kell kincseinket, hiszen a hagyományok őrzése nemcsak visszatekintés a múltba, hanem a jövőépítés egyik feltétele, emelte ki Tóth Zoltán, Szaján Helyi Közösség Tanácsának elnöke. „Nagyon fontos ez a település számára, ami immár 28. alkalommal kerül megrendezésre, és mi ragaszkodunk a hagyományainkhoz, a paraszti kultúra a néphagyomány része, a kézi aratás, és ezt szeretnénk itt bemutatni és lehetőséget adni arra, hogy ezt átörökítsük a jövendő nemzedéknek. Ebben elkötelezettek vagyunk és elhivatottak, hogy ezt a nemes rendezvényt minden évben megszervezzük.”
A fiatalok becsületesen kivették a részüket a munkából, akik az idősebb generációktól tanulták el a praktikákat az aratóünnepségek alkalmával.
Kormányos László sporttal megbízott tartományi segédtitkár: „Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek az őseim szülőtelepülésén, Szajánban, és együtt ünnepelhetek a fiatalokkal, a középkorosztállyal és az idősebbekkel is. A hagyomány megőrzése ily módon és ilyen mértékben példaértékű. Szeretnék gratulálni a szervezőknek és mindenkinek, aki itt ma jelen van, mert az őseink által megadott égi termékek betakarítása különösen fontos, főleg az ilyen kis településeken.”
Miután a kézi aratók betakarították a búzát a tikkasztó hőségben, visszatértek a helyi egyesületbe, ahol babgulyással jutalmazták meg a munkájukat.
