Tömeg, hatalmas kereslet, hatalmas kínálat, hangzavar
Egyedi hangulata van az eseménynek, ahol a levegőben sült kolbász illata keveredik a gépolaj szagával, a magyar szavak pedig a szerb beszéddel együtt alkotnak egészet.
A topolyai vásár egy igazi találkozóhely, ahova nemcsak adni-venni járnak az emberek, hanem régi ismerősökkel találkozni, barátkozni, megvitatni az aktuális történéseket, kibeszélni, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban, kinek milyen búja, baja vagy éppenséggel öröme van az életben.
Idegen látogatóknak a vásár első pillantásra szürreális hangulatot áraszthat. A lezárt utcákat hömpölygő tömeg tölti meg, a hangzavarban kutyaugatástól kezdve, gyereksíráson át, az árusok rikoltozásáig minden egybevegyül. Állatvásár, mezőgazdasági eszközök, háztartási holmik, ruhák, kézműves portékák, élelmiszer, mind részei a vásárnak, ahol az avatott szemek szinte mindent megtalálhatnak, amennyiben tudják, hol keressék.
Vékony Attila, Bajsa: „Mi mindig szoktunk jönni a vásárra, mert nagyon tetszik. Nagyon szeretünk túrni. Veszünk alkatrészeket a traktorokhoz, arra mindig szükség van. Imádunk emberek között lenni. Én imádok beszélni, úgyhogy ennyi.”
A vásár az évek alatt számos változáson ment keresztül. Az állatvásár például régen sokkal hangsúlyosabb volt, ma már inkább a ruhák, a vegyes áruk, az alkatrészek és a mindenes standok vették át a főszerepet.
Csányi Izabella, Pacsér:
„- Miket szokott venni? Mi volt eddig a legjobb kapása, vásárlása, amivel nagyon elégedett volt?
- Egy rádió erősítő 40-50 euróért, és kifogástalanul működik.
- Milyennek éli meg a mostani vásárt, miért szeret ide járni?
- Egyrészt kikapcsolódás. Ismerőssel mindig összefut az ember. És itt jóval olcsóbban meg lehet kapni sok mindent, ami egyébként a boltokban kapható.”
A topolyai vásár története szorosan összefonódik a város történetével. Topolya már a 18–19. században is fontos mezővárosi szerepet töltött be, így magától értetődően a vásár is megjelent, mivel a környező falvak paraszti gazdaságai számára szükség volt egy biztos pontra, ahol eladhatták a terményeiket, állataikat, és beszerezhették mindazt, amit maguk nem tudtak előállítani. A vásár manapság is fontos szerepet tölt be az árusok életében. Vannak árusok, akik már évtizedek óta minden alkalommal szerencsét próbálnak.
Galambos István, árus, Szentmihály:
„- Fajátékokat csinálok gyermekeknek, már több mint 15 éve árulok ezen a helyen. Fából készítem őket, és van nagyon sok fajta. Ez a februári vásár most az első az évben, amire elindultam, úgyhogy várjuk a vevőket, és majd látjuk a jövőt, hogy hogy lesz.
- Milyennek éled meg az itteni hangulatot? Milyen a kereslet?
- Sose lehet tudni, hogy hogy múlik el a nap. Rendszeresen kell jönni, és talán lesz jobb, úgyhogy várjuk mindig a vendégeket.”
A vásárnak régebben teljesen más szerepe volt: üzletek köttettek, házasságok szövődtek, munkát kerestek és találtak az emberek, sőt sokszor a politikai és közéleti hírek is itt terjedtek a leggyorsabban. A lényeg viszont, ami máig meg is maradt, az a közvetlen, személyes kapcsolat, amit egy boltban vagy online soha nem lehet ugyanígy megtapasztalni.
