A vajdasági padlások még sok-sok kincset rejtenek

Ezüst- és porcelántárgyak, festmények, órák, régi pénzek és bélyegek, ritka ékszerek, könyvek és fegyverek. Ilyen és ehhez hasonló műtárgyakat, régiségeket mutattak be Szabadkán, a gyűjtők találkozóján. A 88., tavaszi régiségvásárt a Népkör Magyar Művelődési Központban szervezték meg.

„Ami nekem különleges, a szarajevói Olimpia, a '84-es Olimpia, egy eredeti, sosem fogott példánya” - mutatta Nyúl Zoltán pacséri gyűjtő az asztalán kiállított, legérdekesebb tárgyát, egy bőr tornacipőt. A műtárgynak mintegy 300 euróra becsülték fel az értékét, azonban kedvencei az Osztrák-Magyar Monarchia korszakából származó műtárgyak. A sokéves kutatásának legértékesebb kincse például Széchenyi István, A Hitel című művének első kiadása volt.

„Az egy hihetetlen dolog volt, én örök életemben már tanárként tanítottam, hogy A Hitel milyen különleges könyv, és hogy azzal indult a reformkori Magyarország és egyszer csak a kezembe volt A Hitel. Amikor elvittem egy nagy aukciós házba, ahol 400 ezer könyv van, munka után visszajött a főnök, hogy ó, ilyen könyvet nem fogott ő sem a kezében.”

Sokak szerint Vajdaságban a padlásokon, pincékben még fellelhetők régi korokból eredő, kincsnek számító műtárgyak. A topolyai Fekete Ernő egy ideje régi órák után keresgél.

„- Hogyan lehet felismerni az értékes műtárgyat vagy régiséget, például az órák között?
- Ma internet is van, akkor az egy nagy segítség, de különben jó, ha az embernek van egy jó régi órás barátja és azt megkérdezi, mert ilyen újoncok, mint én, aki 10 hónapja, egy éve csinálom vagy gyűjtök bolondosan, akkor jó, ha van egy jó ismerőse, aki tényleg 30 éve legalább benne van a szakmában, mert különben nagyokat lehet tévedni. Nagyon sok a hamisítvány.”

A mintegy 100 kiállító és a látogatók Szerbiából, illetve a környező országokból érkeztek a rendezvényre, ami egyedülállónak számít a régióban.

Gerlovics Szilveszter, elnök, Szabadkai Gyűjtők Egyesülete: „Azt hiszik, hogy az érték az egyedüli motiváló erő. Nem csupán az, hiszen magának a gyűjtésnek, a szerzésnek az öröme egy gyűjtő számára, egy egyszerű kis értékű darab is épp olyan értékes, mintha több ezer euró értékű lenne. Változik sok szempontból. Könyveket ma már nem gyűjtenek például, a képeslapok iránt némileg csökkent az érdeklődés. A numizmatika azért maradt többé-kevésbé, a filatélia, vagyis a régi bélyegek iránt csökkent az érdeklődés. A régi tárgyak, festmények iránt, amióta itt vannak a szép lakások, azt valamivel dekorálni kell. Nyilván ehhez egy ilyen találkozó hozzájárul.”

A 100 dináros belépődíj fejében a szervezők, a Szabadkai Gyűjtők Egyesülete egy alkalmi, színes képeslappal kedveskedett a látogatóknak, amely a 126 évvel ezelőtt épült Raichle-palotát mutatja be, limitált, mindössze 360 számozott példányban. Az egyesülete következő rendezvényét őszre szervezi meg.