A virágvasárnaphoz kapcsolódó népszokások
A barkaszentelés egyházi eredetű, de a szentelt barkát a népi szokás szerint felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. A Bújj, bújj zöld ág kezdetű dalt pedig a gyerekek kicsi koruk óta ismerik, az óvodai, iskolai játékok, műsorok és a néptánc-koreográfiák kedvelt eleme.
Virágvasárnap már a 7. század óta pálmát szenteltek, nálunk ezt a barka helyettesíti. A népi hagyomány szerint a megszentelt barkát az eresz alá szokás kötni. Simon Julianna, Topolya: „Egészségvédő tulajdonságot ad a barka a háznak, megvédi a villámcsapástól és tavasszal, amikor jön az új barka, akkor a régit elégetik, így kiűzik a rosszat a házból.”
A nagyböjti időszakban tilos volt a mulatozás, a hangszeres zene, a fiatalok ilyenkor párválasztó körjátékokat vagy kapus, hidas játékokat játszottak, mint amilyen a Bújj, bújj zöldág. Eredetileg a nagylányok virágvasárnapi villőzésének, a Dunántúlon zöldágazásának volt része. Akár az egész falun végigvonultak ezzel az énekkel, játékkal. Kisimre Szerda Anna, elnök, Kodály Zoltán MMK, Topolya: „Valamilyen formáját biztosan ismerik ennek a játéknak a gyerekek, csak sokszor nem is tudják, hogy a nagyböjti időszakhoz kötődik. Maga a bújás pedig a születést szimbolizálja, a zöld ág az új élet kezdetét, ami természetesen a tavaszhoz is kötődik, ha a húsvétot nézzük, akkor akár a feltámadáshoz is kötődik.”
A virágvasárnapi szentelt barkát manapság már a házba viszik be és díszítik fel húsvéti tojásokkal. A Bújj, bújj zöld ág kezdetű játék mára gyermekdallá vált, szinte nincs gyermek a Kárpát-medencében, aki ne ismerné, az óvodai, iskolai műsorok és a néptánc-koreográfiák kedvelt játékát.
