XIII. Tóth Ferenc Vers- és Prózamondó Szemle Topolyán
Benépesült a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ székháza. A résztvevők két szöveggel nevezhettek, egyik a vajdasági magyar irodalomból, a másik pedig a Petőfi év apropóján, a kétszáz évvel ezelőtt született költő verse kellett, hogy legyen.
Szűcs Maja, Palics és Szabó Dorka, Szabadka: „Szeretem azokat is, amiket most fogok elverselni.
- Miket fogsz szavalni?
- A Petőfi Sándor Füstbe ment terv című versét és Csík Mónika Bekebelez Elek versét.
- Te mikkel érkeztél és miről szólnak ezek a versek?
- Az enyém a Petőfi Sándor: A nap meg a Csík Mónika: Lakni bárhol.”
A szemle nagyon népszerű a versmondással foglalkozók körében, az idősebbek évek óta visszajárnak.
Benei Rebeka, Topolya: „Most vagyok kilencedjére itt, most lettem középiskolás. Számomra ez nagyon fontos esemény, mivel az év elején van és mikor lemegy a Tóth Ferenc verseny, akkor érzem, hogy elkezdődött az év számomra. Idén Terék Annától a Lassú Párizst hoztam, illetve Petőfi Sándortól A tél halálát.”
Vajdaság egész területéről közel száz résztvevő érkezett.
Kisimre Szerda Anna, elnök, Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ, Topolya: „Vajdaság egész területéről jelentkeztek a versenyzők Gombostól Kupuszináig, egészen Magyarcsernyéig, Tóbáig, Szabadkától Újvidékig. Azt látjuk, hogy az alsósok körében népszerűbb ez a verseny, de nem szégyenkezhetnek a felsősök sem, a középiskolások és azok a tanulók sem, akik a magyar nyelvet anyanyelvápolásként vagy környezetnyelvként tanulják.”
A Tóth Ferenc Vers- és Prózamondó Szemle idén bekerült a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű gyermek és ifjúsági versenyei közé. A rendezvényt Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondó, az MNT Kulturális Bizottságának tagja nyitotta meg. „Az anyanyelv ápolása alapvetően egy mérföldkő a vajdasági magyarság életében, tehát, ha ez nincs, akkor nem beszélhetünk vajdasági magyarságról. Minden olyan történet, amely abban segíti a vajdasági magyar fiatalokat, hogy a saját anyanyelvükön tudjanak megszólalni, művészien kifejezni önmagukat, azt gondolom mindig előrébb és közelebb viszi a szülőföldön maradáshoz őket.”
A versenyzők oklevélben és könyvjutalomban részesültek.
