Zenei élmény a szecesszió világnapja alkalmából
Giovanni Battista Pergolesi Stabat Mater című művét adta elő a Virtuoso Orchestra és a Pro Musica Kamarakórus szólistáinak közreműködésével, és Paskó Csaba vezénylésével.
A Szabadkai Zsinagóga Alapítvány 2019 óta, az épület teljeskörű felújítása óta, június 10-ét, a szecesszió világnapját ünnepként kezeli.
Illés Hajnalka, koordinátor, Szabadkai Zsinagóga Alapítvány: „Tavaly két budapesti orgonaművészt láttunk vendégül, és egy szecessziós tematikájú hangversenyünk volt, az idén pedig Paskó Csabát kértük fel arra, hogy állítson össze egy olyan programot, amely az idei szecessziós világnaphoz méltó lesz, és ő javasolta Stabat Matert, Pergolesi gyönyörű művét, amely tartalmilag is, és művészetileg is egy hatalmas mű. Tele van fájdalommal, tele van olyan érzésekkel, amelyet itt, a Szabadkai Zsinagógában azt gondolom, hogy mindannyian méltóképpen tudunk majd átélni.”
A Stabat Mater egyike a legismertebb középkori énekeknek, közel száz zeneszerző is megzenésítette.
Csikós Krisztina, karnagy, Pro Musica Kamarakórus, Szabadka: „A mű 1736-ban keletkezett, amikor Pergolesi mindössze 26 éves volt, és tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy ez volt a zeneszerző utolsó remekműve, merthogy az, ugyanis már a mű komponálása közben tuberkulózisban szenvedett, és utána rövid időn belül meg is halt. A kompozíció tizenkét tételes, szoprán és alt szólistára, és egy kisebb vonós kamarazenekarra íródott, illetve continuo kíséret is van, ez csembaló kíséretet jelent, ezt a mai alkalommal orgonán fogja játszani a budapesti művész úr.”
A Stabat Mater egy siralomének, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól. A címe az első sorából adódik: Stabat Mater Dolorosa, vagyis: Állt az anya keservében.
Paskó Csaba, karmester: „Nagyon jól illik abba az ünnepkörbe, abba az üzenetbe, amelyet keresztényként ünnepelünk, hogy ennek az életnek van értelme, nem egy fatális véletlen a mi jelenlétünk itt a világban, hanem van ennek a világnak egy ura, gazdája, aki törődik velünk, aki annyira szeretett bennünket, hogy a saját fiát se kímélte, hogy nekünk örök életünk lehessen. Én úgy gondolom, hogy ennek a műnek ilyen értelemben egyházzenei üzenete van, és mindannyiunk számára ebben a széteső, felgyorsult, rohanó világban egy negyven perces elcsendesedést jelent, és egy lelki felüdülést.”
Egyházzenei szempontból az oratórikus művek mindig is nagy hallgatottságnak örvendtek, ugyanis részüket képezi a vokális és az hangszeres zene is, és a legkönnyebben értelmezhetőek.
