30 percesre rövidíthetik a tanórákat Szerbiában

30 percesre rövidíthetik a tanórákat Szerbiában – erről beszélt néhány nappal ezelőtt Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter. A tanórákon tapasztalható koncentrációs problémákról már egy ideje folyik a vita, és felmerült az a javaslat, hogy a jelenlegi 45 percről 30 percre csökkentsék az órák időtartamát. Fontos azonban kiemelni, hogy mindez egyelőre csak a mérlegelés szintjén van jelen. Mit vonhat ez maga után? Ennek járt utána a Közügyek Szabadkán.

Napjainkban a diákok egyre kevésbé tudnak hosszabb ideig figyelni, a pedagógusok pedig nehezen tudják rábírni a tanulókat az összpontosításra. A rövidebb időszakokra tagolódó figyelem komoly kihívás elé állítja az oktatási rendszert. Ezért is vetődött fel a 45 perces tanórák 30 percre történő csökkentésének lehetősége Szerbiában. Az oktatási minisztérium jelenleg nyíltan és hangosan gondolkodik az elképzelésen. Jelenleg nincs szó hivatalos kezdeményezésről a tanórák lerövidítésére, mindössze egy olyan javaslatról, amely széles körű szakmai és társadalmi párbeszédet igényel.

Szabadkán a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanárait kérdeztük arról, mit gondolnak erről a javaslatról. Szerintük az ötlet kivitelezhetetlen.

A 45 perces órák jól fel vannak építve. Ami tény, hogy a mai gyerekek gyors információáramlásra éhesek, de emiatt nincs szükség a tanórák lerövidítésére – vélekednek az általános iskolák tanárai.

A tanórák 30 percre való rövidítésének javaslata mellett a mobiltelefonok iskolai használatának tiltásáról is gondolkodnak. A tanárok elmondása szerint, ha okosan használják a digitális eszközöket, a mobiltelefonokat az órákon, akkor nincs ok annak betiltására.

Tekintsünk ki egy kicsit a nagyvilágba

Magyarországon például körülbelül egy évtizede már felmerült ugyanez az elképzelés, negyvenötről harminc percre rövidítették volna az órákat, a terv azonban heves ellenkezést eredményezett, főként a pedagógusok körében.

Finnországban, Németországban, Japánban és az Egyesült Államokban is van példa arra, hogy harmincperces órákat tartanak. Ez egyrészt az alsóbb osztályokban indokolt, másrészt az élmény- vagy akár a projektalapú pedagógiánál nem ragaszkodnak előre kijelölt időkerethez, a gyerekek többször tarthatnak szünetet, ha kifullad egy téma vagy lezárul egy feladat, de maradt még idő az óra végéig, akkor előbb kimehetnek, vagy elkezdhetnek mással foglalkozni. Ez főként olyankor működik, amikor az iskola vagy a pedagógus nem ragaszkodik előre megszabott keretekhez, nem köti szorosan valamilyen tanterv, nem kell „mindenáron” eljutni valamilyen tankönyv utolsó oldaláig a tanév végéig.

Hogy Szerbiában mikor döntenek erről, az a jövő titka. Egy biztos: széles körű szakmai és társadalmi párbeszédet igényel.