Ágoston Gabriellától búcsúztak Szabadkán

Ágoston Gabriella 1960-ban született Szabadkán. Szülővárosában végezte el a középiskolát, jogi szakon, majd az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán szerzett jogászi végzettséget. 1993 és 2000 között Szabadka Község Képviselő-testületének és a közigazgatási hivatal titkárának tisztségét töltötte be. 2000-ben ügyvédi jogosítványt szerzett és a Vajdasági Ügyvédi Kamara tagja lett. 2001-ben nyitotta meg ügyvédi irodáját. 2007-ben vonult nyugdíjba, de kisebb intenzitással tovább folytatta az ügyvédi munkát. Élete során több egyesület, szervezet és intézmény munkájában vett részt, illetve segítette tevékenységüket. Ágoston Gabriella egyebek mellett az Egymásért Egyesület alapítótagja és alelnöke volt.

Dietrich Marlene, az Egymásért Egyesület tagja: „Nehéz szavakkal leírni Gabriella szellemének nagyságát. Lelkiereje az Egymásért Egyesület tartóoszlopa volt. Ezt a betegséget senki sem választja. Ő évekig küzdött vele bátran, méltósággal és ösztönző derűvel. Sohasem lankadt életkedve. A legnehezebb időszakában segítségkérés helyett másokat támogatott. Gabriella kitartásának és víziójának köszönhetően alakult meg az Egymásért Egyesület. Egy biztonságos kikötő minden nő számára, aki az ő útját járja. Gabriella a fájdalomból erőt teremtett, a küzdelemből reményt, a szenvedésből pedig egyesületet hozott létre.”

Tóth Szalai Erika régi és kedves barátjaként búcsúzott Gabriellától.

„Ez a világ már nem lesz számomra ugyanaz, mint ami eddig volt. Viszont a világ egy jobb hely lett, mert te itt voltál. Barátként állok itt, mély barátság fűzött hozzád. Középiskolai csínytevéseken keresztül, az egyetemi éveinken át a mai napig. Hosszú munkakapcsolatunk még mélyebbre fűzte barátságunkat. Örültünk az életnek, neveltük a gyerekeinket, megosztottuk egymással a mindennapok kihívásait. Amikor rossz idők jöttek, még jobban összetartottunk, ahogy ezt igaz barátok teszik.”

A kommemoráció záróakkordjaként lányai is megemlékeztek édesanyjukról, akit energikus, kitartó, szenvedéllyel teli tornádóként jellemeztek, aki maga volt az élet tüze.

Kujundžić Szabina: „A legnagyobb ajándék, amit ránk hagyott, az egy kincsesláda. Nem tárgyakkal, hanem bölcsességgel, életfelfogással és azzal a különleges látásmóddal, ahogy ő látta a világot. Megtanított hogyan legyünk bátrak a nehéz időkben. Hogyan küzdjünk kitartóan még akkor is, amikor feladnánk. Mindennap megmutatta, hogyan találjunk szépséget a káoszban. Azt, hogy fogadjuk el, amin változtatni nem tudunk, valamint, hogy legyen bátorságunk változtatni azon, amin tudunk. Ez az ő öröksége, amit mi tovább viszünk.”

A Szabadkai Városháza dísztermében tartott megemlékezést követően Ágoston Gabriella temetése szűk családi körben zajlott.