Az 1944/45-ös ártatlan áldozatokra emlékezünk

E nap nem csupán a személyes gyász ideje, hanem közös történelmi fájdalmunké is, hangsúlyozta Gyivánovity Dániel, a szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke.

1944 októberében Tito vezetésével a szovjet csapatok oldalán a partizánok is bevonultak Bácskába, és ekkor következett a rettenetes megtorlás válaszul a 1942-ben történt újvidéki hideg napokra, amikor a magyar katonai erők razziát hajtottak végre a visszacsatolt Dél-Bácskában.

Lagyák Mária: „Itt az édesapámnak a nagybácsija fekszik, és amíg el bírok jönni az évek ellenére, eljövök. Most majd iparkodom, mert a Szent György-templomunkban értük van a mise. A Jóisten adjon mindannyiuknak, akik itt fekszenek, örök nyugodalmat. Nagyon a szívemen érzem, mert édesanya vagyok. Én is elvesztettem az egyetlen kislányomat, és tudom, hogy mit jelent egy szülőnek a gyermeke elvesztése.” 

A megemlékezés kezdetén megszólalt a harangszó, Némedi Imre pedig magyar, horvát, szerb és német nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, majd művelődési műsor vette kezdetét.

Az ökumenikus istentiszteletet Zapletán Géza, a Szabadkai Egyházmegye főesperese, Harangozó László református püspök, Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes, valamint Kovács Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség irodavezetője koncelebrálta.

Ezt követően dr. Csibi Krisztina magyar országgyűlési képviselő a bukovinai székelyek nevében szólalt fel a megemlékezésen. „80-81 évvel ezelőtt emberéletek százait és ezreit oltotta ki a gyűlölet, a bosszú. Ember embernek farkasa, ezért kényszerültek arra életük delén, vagy annak küszöbén lévő vétlen honfitársaink, hogy farkasszemet nézzenek a halállal. Kedves emlékezők! 80 évvel ezelőtt itt elárvult gyermekek, özvegy feleségek, fiaikat sirató szülők százai és ezrei hullatták könnyeiket. Csak a hadiki 42-t majd ugyanannyi hitves és 119 gyermek siratta. Elképzelhetjük, hány embernek jutott osztályrészül ez a mérhetetlen fájdalom.”

Évről évre azért gyűlünk össze, hogy kimondjuk, elítélünk minden erőszakot, minden önkényt, minden olyan tettet, amely emberéletet olt ki bármilyen jelszó vagy indulat nevében, hangsúlyozta Gyivánovity Dániel, a szabadkai VKT elnöke az eseményen.

„Az 1944-45-ös megtorlások áldozataira emlékezünk, azokra akiknek élete ártatlanul szakadt félbe, és akikért sokáig még imádkozni sem lehetett nyilvánosan. Családok vesztek oda, közösségek törtek meg és hosszú évtizedekig hallgatás fedte e tragédiát. De mi nem feledtünk. Kitartó munkával, igazságkereséssel és bátor kiállással elértük, hogy az ártatlanul kivégzettek nevei ne maradjanak ismeretlenek, hogy a kollektív bűnösség bélyegét eltöröljük, és hogy Szerbia és Magyarország vezetői közösen hajthassanak fejet a vértanúk emléke előtt.”

A rendezvény végén az egybegyűltek koszorúzással tisztelegtek az áldozatok előtt.