Az aradi vértanúkra emlékezünk: a délvidéki központi ünnepség

„Nagy tanulság volt az elmúlt 163 év a magyar nemzet számára” - mondta Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke Eleméren az aradi vértanúk tiszteletére szervezett megemlékezésen. A délvidéki magyarság központi ünnepségén Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete is beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy bár szomorkodni és gyászolni gyűltek össze az emberek, a lelkekben azonban már a béke kapott helyet. - Száz év, s meghaltam volna úgyis – vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt - így szól Faludy György október 6-ról. Ezzel a versrészlettel kezdte beszédét Nikowitz Oszkár Magyarország belgrádi nagykövete.



A 13 vértanút 1849-ben végezték ki az aradi várban. 1872. október 7-én a bánáti aradi vértanú, Kiss Ernő tábornok hamvait Katalinfalváról az eleméri Szent Ágoston-templomba szállították át. Ezért is szervezik meg minden évben a délvidéki magyarság központi rendezvényét Eleméren. A megemlékezés szentmisével kezdődött. A mise után a Kiss Ernő tiszteletére emelt táblát koszorúzták meg a jelenlévők. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében elmondta: „Az elmúlt 163 év nagy tanulság a magyar nemzet számára. Megtanultuk azt, hogy bármilyen vereség után talpra tudunk állni, megtanultunk megbocsátani, ugyanakkor nem felejteni, és tanulunk a hibáinkból is. A vértanúk is hibáztak” - mondta Korhecz Tamás. „Nem törekedtek arra, hogy másokat is ügyünk mellé állítsanak. Mert akármennyire is nagy az összefogás, akármennyire nagy az áldozatkészség, szövetségesek nélkül nem lehet háborút nyerni.” A megemlékezés a templom udvarában folytatódott, ahol a pártok és egyesületek képviselői Kiss Ernő kriptájánál elhelyezték a kegyelet virágait.