Bukovinai székelyek nyomában
Néprajzkutatók tanulmányozzák Bonyhádot és környékét a még ma is ott élő nemzetek szempontjából. 2020 tavaszán volt 75 éve, hogy a Bácskából elmenekült bukovinai székelyek megérkeztek és letelepedtek Tolna megye falvaiban. Ennek kapcsán még korábban hirdettek egy konferenciát, amelyre a koronavírus-járvány miatt végül nem került sor, a kutatók eszmecseréje elmaradt. Az elkészült előadásokat emiatt egy tanulmánykötet formájában jelentették meg a konferencia témájával megegyezően.
Erős Mária népművész a bukovinai varrottas kézimunkák világában alkot, de népe története is fontos számára.
„Az érzések nagyon mélyek voltak, mert ismerem a történetet, mindent, de mégiscsak van egy-egy mondat, vagy élmény, ami új a számomra. Azt szeretném ebből a könyvből elolvasni még. Nagyon tetszett.”
Martinek István Hertelendyfalván született, de már több évtizede Bécsben él. Gyermekei ott születtek, de a családban mindig ápolták a magyar nyelvet. Kezében a könyvvel nyilatkozott stábunknak.
„Jó érzés. A könyvet akarom a lányomnak ajándékozni. Megható.”
A könyv szerkesztője Nagy István néprajzkutató, röviden ismertette a könyv létrejöttének körülményeit. Emellett kitért mind a 19 kutató témájára, amelyek között székelykevei tanulmány is van.
Nagy István, néprajzkutató, Bonyhád, Magyarország: „Nem is gondoltuk, hogy eljutunk valaha ide. Az 1883-ban idetelepült székelyeknek a leszármazottjai nagyon sokan voltak a teremben, nagyon követték az eseményeket. Próbáltam inkább azokról a dolgokról mesélni, amelyek nem itt történtek, hanem amelyek Erdélyben történtek vagy Magyarországon történnek. Ennek a népcsoportnak a történetét együtt kell nézni, közösen kell nézni. De mindenképpen, ez az al-dunai székelyek egy csúcs.”
Nagy István kiemelte, fontos lenne a helyben levő és már összegyűjtött régi történeteket, a modern technikát felhasználva a széles világgal is megismertetni.
