Ciböre a húsvéti asztalon
Sok vajdasági településhez hasonlóan Torontálvásárhelyen is készülnek a kereszténység legnagyobb ünnepére. A dél-bánáti település azon falvak közé tartozik, ahol nagy számban élnek reformátusok. Stábunk ellátogatott egy olyan házaspárhoz, ahol az édesanya református, az édesapa pedig katolikus. Mint mondják, évek óta összeegyeztetik a húsvéti hagyományokat.
Virágvasárnappal kezdődött a készülődés az ünnepre a Lázár családban is. Betartják a böjtöt - meséli Lázár Zsófia.
„Azon a héten, szerdán, csütörtök, pénteken van bűnbánó istentisztelet a templomban, és akkor készülődünk már, mert a nagypéntek, amikor Jézust keresztre feszítették, azt böjtös napnak tartjuk, és olyankor készítünk sós kiflit, üreset, pattogatott kukoricát, pálinkát, és utána készülődünk. Majd este, amikor feljön az első csillag, addigra elkészül, ami szokás szerint van. Sonkát, füstölt sonkát főzünk és mellé tojást, azt tormával fogyasztjuk, és még egy különleges kompót-félét készítünk, amit nálunk úgy mondunk, „ciböre”, amit kék aszalt szilvából és fügéből készítünk.”
A locsolkodás hagyományát a dél-bánáti faluban a családfő idézte fel. Húsvét másnapján a torontálvásárhelyi legények, hagyományosan egy nagy vödör vízzel indultak mindig útnak.
Lázár Pál, Torontálvásárhely: „Kit elért a víz, kit nem ért el a víz, de nekünk mindig volt eltéve vizünk, hogy biztosak legyünk magunkban, hogy meg lesz locsolva, mert, amikor nem kapott vizet a nagylány, mert elszaladt, akkor azt mondta, hogy száraz locsolók vagyunk, de az eldugott vízből aztán csak kapott, úgyhogy minden nagylány mindig meg lett locsolva.”
Torontálvásáhelyen igyekeznek megőrizni a húsvéthoz kapcsolódó hagyományokat, ugyanakkor idén a járványhelyzet miatt Dél-Bánátban is a szokásosnál valamivel másabb az ünnep.
