„Demográfiai katasztrófa” fenyegeti Európát?
Térképet közölt az ENSZ arról, hogyan alakulhat Európa lakossága 2100-ra. Az adatok döbbenetesek, ugyanis miközben a világ túlnépesedik, addig Európa lakossága nagy erőkkel fogy. Keleten és délen 40-50 százalékos csökkenést prognosztizálnak, Szerbia esetében 45 százalékos a népességfogyás, Magyarországon pedig 23.
Mi okozhatja ezt, és milyen következményei lehetnek, arról Demkó Attila biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk a Közügyekben.
- Mi okozhat ilyen drasztikus népességfogyást a kelet-, illetve dél-európai országokban?
- Alapvetően két oka van. A térségünkből elég nagy a kivándorlás. Magyarországról kevésbé, de Romániából, Szerbiából, tehát a volt Jugoszlávia államaiból, Horvátország is nagyon érintett ebben, Bosznia is, és Ukrajnában is van egy hatalmas menekülthullám, de előtte is kivándorlás volt. Ez az egyik, a másik pedig a demográfiai csökkenés, tehát az, hogy jóval kevesebb gyermek születik, mint amennyien meghalnak. Tehát ez a kettő dolog adja ezt a nagyon rossz számsort. Hogyha megnézzük azt a térképet, Nyugat-Európában azért jobb a helyzet, de ennek nem az az oka, hogy demográfiailag jobban állnak, tehát hogy több gyermek születne, hanem egyszerűen a bevándorlás részben a mi térségünkből, részben pedig Afrikából, illetve a Közel-Keletről.
- A prognózis szerint kiürül a Balkán, ami a történelem során már bizonyította, hogy Európa kapuja. Milyen biztonságpolitikai kockázatot jelenthet ez?
- A Balkánon is erőteljes ez a folyamat. Én nem látom azt, hogy ez önmagában biztonságpolitikai kockázat lenne, bár nyilván a múltban láttuk azt, hogyha egy népesség csökken, míg egy kisebbségi közösség az nő, ugye ez történt Koszovóban is, akkor az jelenthet feszültséget. Majd meglátjuk, hogy Macedóniában hogyan aránylik az albán és a macedón népesség egymáshoz, hogy ott nő-e még az albánoknak a száma. Hosszú időn keresztül nagyobb volt az albán népességszaporulat, tehát lehetnek ilyen problémák. Ez nem annyira biztonságpolitikai kérdés, inkább gazdasági kérdés sok tekintetben, bár annak is van hatása a biztonságpolitikára. Tehát azt lehet látni, hogy bizonyos országokban egyszerűen nem lesz munkaerő, legalábbis középtávon. Lehet, hogy hosszabb távon az AI meg a robottechnológia ezt kiváltja, de mindenképpen lehet egy munkaerőhiány, ki tartja el az idősebbeket, tehát gazdaságilag nem tud dinamikus lenni egy ország, amelynek ilyen mértékben csökken a népessége. Lehetnek biztonságpolitikai kockázatok is, a múltban erre láttunk példát, lehet ilyen a jövőben is, vagy akkor, hogyha nagy bevándorlással próbálják ellensúlyozni a népességcsökkenést, ez inkább a nyugat-európai országokra jellemző, nem a Balkánra, akkor feszültség támadhat ebből: ahogy a beérkező népesség Franciaországban, mondjuk marokkóiak, algériaiak és a helyi közösség között valahogy nem alakul ki együttműködés és feszültség alakul ki helyette.
- Beszéljünk egy kicsit a magyarországi számokról. Ezek mit mutatnak?
- Nagyon fontos azt látni, hogy ez egy projekció. Tehát ez egy ENSZ-projekció 2100-ig. Igazából 10-20 évet lehet biztosan előre látni, mert ahogy említettem, akár a biotechnológiában lehetnek olyan változások, olyan találmányok, olyan előrelépések, hogy egyszerűen tovább fogunk élni és egészségesebben, tehát ez nem feltétlenül végzet, de Magyarországra visszatérve, nyilván Magyarországon jóval kevésbé csökkent. Magyarországon is nagyon csökkentek a születésszámok, de jóval kisebb mértékben csökkentek ezek, hogyha az elmúlt 15 évet nézzük, mint mondjuk Szerbiában vagy Romániában. Tehát a magyar népesedéspolitika, sokan mondják, hogy nem sikeres, de voltaképpen sikeres, hiszen lelassította. Nem tudta megfordítani, de lelassította a népességcsökkenést. Más országokban akár 30-40 százalékkal csökkent másfél évtized alatt a születésszám, Magyarországon nagyjából ez a 90 ezres szintről, a tavalyi nagyon rossz szám volt, 77.500, de azért ez nem 30%.
- Hogyan látja, milyen intézkedésekre vagy irányvonalakra lenne szükség Európában, hogy elkerülhető legyen a demográfiai katasztrófa?
- Mindenképpen fontos lenne egész egyszerűen barátságosabbnak lenni a családokhoz. Nyugat-Európa nagyon sok országában nincsenek olyan támogatások, mint mondjuk Magyarországon, vagy több más régiós országban. Olyan beruházást igényel egy gyermek, amit nehéz vállalni, különösen úgy, hogy Nyugat-Európában se javul a gazdasági helyzet. Ez az egyik, a másik meg, hogy van egy olyan filozófiai megközelítés, de tényleg ez egy bizonyos körökben, bizonyos politikai, világnézeti körökben terjed, hogy nem kell gyermeket szülni a világra, mert klímaváltozás, túlnépesedés van, nem baj, ha nincs gyermekünk. Tehát van egy ilyen filozófiai megközelítés is, ami nem jó. Ami nem jó, mert ezzel nem segít egyébként. Tehát, hogyha egy német asszony nem szül azért, mert nem akarja, hogy klímaváltozás legyen, nem Németország már a fő okozója a klímaváltozásnak, hanem India, Kína, az Egyesült Államok. Tehát ezzel nem hat igazából a klímaváltozásra. Viszont tényleg sokan vannak, akik szinte már gyermekellenesek Nyugat-Európában.
- Hogyan látja, visszafordítható egyáltalán ez a már megkezdődött folyamat?
- Nehéz. Tehát a demográfiával az a probléma, hogy azok a gyermekek, akik nem születtek meg, azok nem fognak már megszületni, akik a múltban nem születtek meg. Azt meg lehet tenni, tehát Magyarországnak is nagy erőfeszítéssel lassítania sikerült ezt a jelenséget, megfordítania nem. De ahogy mondtam, lehet, hogy ez egy kicsit futurisztikusnak tűnik, de azért lehetnek olyan gyógyszerek, találmányok, géntechnológiák, hogy tovább élünk, vagy akár tovább szülőképes korú tud maradni egy nő, tehát akár 10-20 évvel vagy 15 évvel is tolódhat a szülőképes kor, akkor azért lassítható vagy akár vissza is fordítható a népesség csökkenése, tehát egészen más, ha az átlagéletkor 75 év, vagy 95 év. És persze az is más, hogy mondjuk 70 éves vagy 65 éves korunkig vagyunk egészségesek, és utána már betegségekkel küzd egy öregedő ember, vagy mondjuk 85 éves koráig tud dolgozni. Tehát a következő évtizedekben azért olyan tudományos áttörések lehetnek, amik felülírják ezt a rendkívül negatív prognózist, de az, ami már elveszett, az nem fog visszajönni.
