Elhelyezték az emlékezés koszorúit a bajmoki Akácfa Emléktemetőben

A település művelődési egyesülete és a kegyeleti bizottság már 1990 óta minden évben elhelyezi az emlékezés koszorúit a helyi Akácfa Emléktemetőben.  

1944 november másodikán este 10 órakor több száz ártatlan helyit és környékbelit végeztek ki Bajmok határában. Három tömegsírba temették el az áldozatokat. A visszaemlékezések szerint a tömegsírok között kinőtt egy akácfa. Ennek a tövébe került később egy kereszt. Ezt követően pedig lassan kialakult az emléktemető.

Cindel Attila, elnök, Kegyeleti és Hagyományápoló Bizottság, Dózsa György MMK, Bajmok: „Ennél az akácfánál gyűltek össze az emberek 1990-ben először és akkor volt az első nyilvános megemlékezés. Akkor jött a délszláv háború és egy négy évig szünetelt a megemlékezés. 94-től újraindultak a megemlékezések és azóta minden évben folyamatosan történik a megemlékezés.”

A november 2-ai megemlékezés minden évben a harang megkongatásával veszi kezdetét. Hozzátartozók, falu- és környékbeliek, közéleti személyek együtt emlékeztek a több mint 200 ártatlanul kivégzett emberről.

Brand Anna nem ismerhette édesapját, hiszen pár hónappal a születése előtt végezték ki 1944-ben.

„Sokáig csak a vasút mellett a kukoricáson jöttünk, hoztuk a virágokat. De senki nem halljon, senki ne lásson. Én kislány voltam, mindig mentem mellette.”

Szakács Bernadetta elmesélte, miket hallott az ő nagyapjáról. 

„Ő egy egyszerű parasztember volt, aki falun élt. A tanyán élt akarom mondani, nem is a faluban. Ő is belekerült ebbe a veszélyes csoportba, vagyis a rendszerre veszélyes csoportba, pedig azt mondják, aki emlékezik rá, hogy egy nagyon vidám egyszerű földműves emberről beszélünk.”

A megemlékezésen beszédet mondott Kern Imre, Szabadka alpolgármestere.

„Fontos az, hogy emlékezzünk. Fontos az, hogy ne felejtsük el ezeket a történéseket. Mint ahogy a plébános úr is mondta, hogy mi megbocsájtunk, de felejteni nem fogunk soha. Mindig emlékezni fogunk ezekre az emberekre, akik szeretteink voltak, akiket lehet, hogy nem ismertünk, de mindig a közösségbe tartoztak.”

Az eseményen a hozzátartozók mellett a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács, a Német Nemzeti Tanács, Szabadka Város Önkormányzata, Madaras Község, Pacsér Helyi Közössége, a Szent György Lovagrend és a Dózsa György Magyar Művelődési Központ képviselői is elhelyezték az emlékezés virágait.