Emlékezzünk elhurcolt, meggyilkolt zsidó polgártársainkra!
A szabadkai zsinagógában megemlékezést tartottak a zsidók elhurcolásának 80. évfordulóján, ahol felidézték a második világháború tragikus történéseit.
Az egykori Jugoszlávia területén 75 ezer zsidó élt a 20. század első felében, a második világháborút viszont csak 15 ezren élték túl. A szabadkai zsidó közösség nagy hatással volt a város mostani látképére is. Közülük 4000 személyt deportáltak haláltáborokba. Az eseményen róluk is megemlékeztek az egybegyűltek.
Agyánszki Máté, történelemtanár: „Június 16-án deportálták a szabadkai és a Szabadka környéki zsidóságot először Bácsalmásra, majd onnan a haláltáborokba, elsősorban Auschwitz-Birkenauba, ahonnan már csak nagyon kevesen tértek haza.”
Az 1775 óta létező szabadkai zsidó közösség, amelynek fénykorában több mint 6000 tagja volt és amely oly sok mindent adott Szabadka városának, tulajdonképpen két hónap leforgása alatt megsemmisült. Srđan Samardžić, gazdasági ügyekkel megbízott tag, Szabadka Város Tanácsa: „A mi és a jövő nemzedékeinek feladata, hogy emlékezzünk, megőrizzük az áldozatok emlékét, és leboruljunk mindazok előtt, akik szenvedtek, csak azért, mert más nemzethez és valláshoz tartoztak, mert tisztelték saját magukat és hagyományaikat, és kiálltak nemzetük büszkeségéért és jogaikért.”
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke szerint a megemlékezésen nem elég csupán statisztikai adatokat hangoztatni, hanem emlékeznünk kell azon honfitársainkra, akik nem élték túl a második világháborút és fontos ezt a fiataloknak is átadni. „Itt emberekről volt szó. Nevekről volt szó, férjekről, asszonyokról, gyermekekről és azért fontos hogy az új generációnak az emlékezetébe, a tudatába tegyük azt, hogy ilyen dolgok nem történhetnek meg még egyszer.”
Egy nézet sem okozhatja senki, egyetlen ember, egyetlen közösség vagy nép vesztét, mondta dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke a megemlékezésen. „Eltelt egy év, és mi ismét itt vagyunk, hogy együtt emlékezzünk elhurcolt, meggyilkolt zsidó polgártársainkra. Lerójuk kegyeletünket és azt kérdezzük, hogy ember emberrel, hogy tehette. Megfogadjuk, nem halványulhat a 80 éve történt borzalom emléke. Ki kell mondanunk azt is, és tennünk kell azért, hogy hátrányos megkülönböztetés, a gyűlöletkeltés senki eszközévé ne válhasson.”
A megemlékezést követően az egybegyűltek megkoszorúzták a zsinagóga udvarán található holokauszt-emlékművet.
