Erdő Péter: Jézus feltámadása mutatja meg az ember igazi értékét
A zsúfolásig telt budapesti Szent István-bazilikában arról beszélt: húsvét titka átértelmezi egész életünket. Megmutatja, hogy életünk súlypontja az örökkévalóságban van, és itt, a földön erre tekintettel kell gondolkoznunk, terveznünk és élnünk.
Úgy fogalmazott: "többet ér a szeretetet gyakorolni itt, a földi életben, mint szeretetlenül, mohón, másokat félretaposva javakat és pozíciót szerezni, vagy akár az egész világot megnyerni is, ha a lelkünk kárát vallja".
A bíboros szólt arról is: húsvét a legnagyobb öröm ünnepe, és ez az öröm egyben a "gyász és a szomorúság sötétjét eloszlató elemi világosság".
Nagypénteken estére már csak a gyász maradt, a halott Üdvözítő temetése. A keresztre feszített Jézussal együtt mintha eltemették volna a tanítványok reménységét is, mert hogyan lehetne szabadító, győztes messiás az, akit az idegen megszálló hatalom szégyenletes büntetéssel kivégeztetett. A tanítványok a sok évig tartó lelkesedést és reménységet is gyászolták.
De reggel visszatért az öröm. Húsvét hajnalán először csak a feltámadás bizonytalan híre, azután a feltámadt Jézussal való személyes találkozások bebizonyították, hogy mégis Krisztus az erősebb, hogy a názáreti próféta sokkal több még annál is, amit a messiásra váró nemzedékek elképzeltek.
Erdő Péter kiemelte: Krisztus feltámadásának fényében magából a halálból is megnyílt az út a menekülésre. Jézus, mint jó pásztorunk, első emberként támadt fel a halálból, de "minket is átvezet a halál sötét völgyén, hogy az örök élet, az örök üdvösség boldogságára jussunk".
A bíboros ennek az örömnek és reménynek az átélését, ennek a szeretetnek a megvalósítását kívánta mindenkinek.
Az ünnepi liturgia keretében Erdő Péter felnőtteket keresztelt meg és részesített a bérmálás szentségében, a jelenlévő hívek pedig megújították keresztségi fogadalmaikat.
A szertartás végén a hívek a bíboros vezetésével körmenetet tartottak a bazilika körül.
