A falu újratelepítésének 273. évfordulóját ünnepelték Doroszlón
Doroszló új lakosai a Kárpát-medence 27 vármegyéjének 175 helységéből érkeztek. Többségük Kelet-Dunántúlról, elsősorban Tolna vármegyéből származott. Az újratelepítésre minden évben megemlékeznek a helyiek.
Ez a mi falunk. Mi itt élünk, itt telnek a hétköznapjaink, itt ér minket öröm és bánat, itt sorakoznak hozzátartozóink, barátaink, szeretteink sírjai a temetőben - így kezdte köszöntőbeszédét György Mária doroszlói magyartanár. Hozzátette, reméli, hogy lesz még Doroszlóból olyan falu, amely az ő gyermekkorához hasonló emlékeket tud továbbadni a következő generációnak. Diósi János, aki a helyi hagyományőrző egyesület csoportvezetője is tanúja volt az évek alatt végbement változásoknak.
Diósi János, csoportvezető, Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület, Doroszló: „Gyerekkoromban ebben a faluban volt élet. Annak idején, az ötvenes években 3200 lakója volt annak a Doroszlónak, ahol felnőttem. Nem volt üres ház. Házakat építettek, most pedig a házak dőlnek össze. Ez a különbség a kettő között. Rossz ezt látni, amikor az ember végigmegy az utcán, és romházakat lát. Nemhogy épülnének, hanem leépülnek.”
Lennert Móger Tímea, ha visszagondol gyermekkorára, gyönyörűen rendezett házak, kiskertek jutnak eszébe, és az élénk, nyüzsgős utcák. Ma már más a helyzet, azonban elmondása szerint a helyi civil szervezetek mindent megtesznek a hely szellemének éltetése érdekében.
Lennert Móger Tímea, elnök, Kuckó Gyermeksarok, Doroszló: „Az itteni közösség tudja, hogy merre tartson, mit szeretne megvalósítani, és ezért hajlandó tenni is. Ugyan kevesebben vagyunk most már, de aki itt van, az azt kell mondjam, hogy próbál megsokszorozódni. Egy ember kettő vagy több emberként próbál dolgozni, próbál közösséget építeni, próbál mulatozni, tehát ez jellemző, azt mondhatnám, hogy életformává vált számunkra a kisebbségi létből szórvánnyá alakulva az, hogy megteremtjük magunknak azt, ami hiányzik.”
Verebélyi Árpád, doroszlói plébános szerint a közösség egyik legjellemzőbb magatartása a múltra való büszkeség.
Verebélyi Árpád, címzetes prépost, doroszlói plébános: „Doroszló a négy hagyományos értelemben vett hagyományőrző közösségnek az egyik oszlopos tagja, és szerintem meghatározza őket a múlt, a múltnak a nagysága. Ami talán változik a jelenben, az a létszámbéli csökkenés. A múltban úgy élték ezt a hagyományaikhoz való ragaszkodást, hogy voltak elegen ahhoz, hogy ezt tudják gyakorolni. Ma pedig ez pár emberre szakad rá.”
A közösség iránti elkötelezettséget a fiatalok főként a családból hozzák, ezért is meggyőződése a plébánosnak, hogy azokból lesznek oszlopos tagok, amik már gyerekkorukban is ezt a példát látták.
