A felnőtté válást jelképezi a szívük fölé tűzött szalag
A tanév végén a becskereki Szathmáry Karolina Leánykollégiumból öt, a muzslyai Emmausz Fiúkollégiumból pedig kilenc kollégista köszön majd el. A kollégiumok a magyar állam támogatásával épültek, illetve lettek felújítva, és anyaországi segítséggel is működnek.
A szalagavató hálaadó szentmisével kezdődött a muzslyai Mária Szent Neve-plébániatemplomban. A kollégisták, a szülők és hozzátartozók, valamint a nevelők, és kollégiumi dolgozók jelenlétében Elias Ohoilledwarin, plébános megáldotta a szalagokat, amelyeket utána, az Emmausz kollégium tornatermében tűztek fel egymásnak az érettségizők.
Karl Jenő, igazgató, Szathmáry Karolina Kollégium: „Bánátban nálunk van egyedül szalagavató bál, és ezt nagyrészt közölhetjük Julianna nővérnek, aki idehozta nekünk, visszahozta nekünk ezt a gyönyörű szép ünnepséget, és éveken át ápolta és szervezte. Sajnos ő most nem lehet itt velünk, mert egy új munkahelyre távozott, de mindig gondolunk rá, és most is gondolom, hogy lélekben azért itt van velünk ő is.”
A fiatalok számára itt nem csak a kiváló tanulási lehetőségek adottak, hanem közösségben tölthetik iskoláztatásukat.
Szemerédi Orsolya, érettségiző, Kisorosz: „A kollégiumban legfőképpen olyan élményeket kaphattunk, mint amilyenek a barátságok, az élmények, programok és ez mind nagyon jó emlékeket köthetünk ide. Szalagavató próbákon mind gördülékenyen ment, szorgosan gyakoroltunk, és ennek meg is lesz az eredménye.”
A fiatalok az általános iskola után gyerekként kerültek a kollégiumokba és immár felnőttként távoznak. A kiváló tanulási feltételek mellett tartalmas közösségi életet élnek és keresztény nevelésben részesülnek.
Gabona Ferenc, igazgató, Emmausz Fiúkollégium: „Kilenc fiú búcsúzik tőlünk, akik három, illetve négy éven keresztül itt laktak, itt tartózkodtak. A mai nap két jelképet is hordoz magával. Az egyik az, hogy a szalag, amit föltűznek a szívük fölé, az a felnőtté válást jelképezi. Másik fontos jelképe pedig az, hogy ennek az intézménynek, a közösségnek a tagjaiként laktak itt, éltek itt, ebben a közösségben.”
A kollégiumokban zömében bánáti fiatalok laknak, akik nagybecskereki középiskolákban anyanyelvükön tanulhatnak. De vannak bácskai kollégisták is.
Kocsiska Gergő, érettségiző, Temerin: „Nagyon sok mindent megtanultunk, és nagyon sok mindennek részesei lehettünk. Rengeteg ünnepünk volt, és csodálatos pillanatunk. Ezekben az években nagyon sok mindenre megtanítottak bennünket a nevelők. Rengeteg kikapcsolódási alkalmunk is lehetett, valamint voltak szabad foglalkozások is, mindkét kollégiummal, a lánykollégiummal is. Voltak kvízesték, valamint mentünk korcsolyázgatni is.”
A jó tanulási feltételek és a közösségi élet mellett a szülők számára a gyerekeik biztonsága is nagyon fontos.
Papp Mária, Székelykeve: „Nekem mind a három gyermekem kollégiumban volt, de mondhatom, hogy ez mint egy hotel, úgy néz ki, nagyon-nagyon szép nevelést kapnak. Az a foglalkozás is, ami van végig mind a négy évben, az nagyon sokat számít nekünk is, de szerintem egy szép jövőt, egy utat indítanak el a gyermekeink számára, úgyhogy tényleg csak ajánlani tudom.”
Az ünnepség fénypontja volt, amikor Rontó Márta felkészítő tanárnőnek köszönve a fiatalok bemutatták a bécsi keringőt, majd következett nagykorúságuk első tánca szüleikkel. A kollégiumi élettől való igazi búcsú pedig majd a tanév végén lesz.
