Fenntartható-e hosszútávon a nyugdíjrendszer Szerbiában?
Bár a nyugdíjasok örültek a néhány száz, esetleg néhány ezer dinárnyi pluszpénznek, a helyzetük továbbra sem rózsás. Hiszen valljuk be, nem sok olyan nyugdíjast ismerünk, aki idős éveit anyagi gondok nélkül éli. Aki pedig még nem nyugdíjas, már előre fél, mi lesz vele, miből fog megélni, miután távozott a munkaerőpiacról.
Számos nemzetközi tanulmány bizonyította már: évekkel, vagy akár évtizedekkel is meghosszabbíthatja az életét az, aki idős korában betart néhány egyszerű szabályt. Például sokat sétál a friss, lehetőleg sós levegőn, rendszeresen fogyaszt lazacot és olívaolajat, és persze kizár minden stresszforrást.
Ez azonban nem az Édes élet magazin, hanem a vajdasági valóság. A levegő füstös és erősen szennyezett, az idősek többsége lazac helyett parizert, olívaolaj helyett disznózsírt fogyaszt, stresszmentesen élni pedig nem könnyű, ha az embernek egyfolytában az jár a fejében, miből vesz majd tűzifát, vagy miből fizeti ki a villanyszámlát.
Szerbiában jelenleg a nyugdíj minimális összege 27.711 dinár. A mezőgazdasági nyugdíjasok esetében 21.786 dinár. Ennek tükrében teljesen érthető, miért kerül a kisnyugdíjasok kosarába a 200 dináros kilónkénti áron kapható parizer az ötezer dináros lazac helyett.
A nyugdíjasok többségének havi járandósága a decemberi emelést követően is igen alacsony. Csaknem félmillió nyugdíjas bevétele 30 ezer dinár alatt van, több mint 970 ezren pedig 50 ezer dinár alatti összeget kapnak. Ebből kell hónapról hónapra megélniük, illetve ehhez kell alakítaniuk az igényeiket.
A legtöbb embert meglepetés és rendszerint csalódás éri, amikor megkapja a végzést a jóváhagyott nyugdíj összegéről, hiszen az jóval alacsonyabb, mint a korábban kapott fizetés.
A fiatalokban egyre gyakrabban felmerül a kérdés: kapnak-e majd egyáltalán állami nyugdíjat, vagy addigra bedől az egész rendszer? A félelem jogos, Szerbia ugyanis egy tipikusan elöregedő társadalom. Az ország 6 millió 605 ezer lakosából 2 millió 365 ezer dolgozik, míg a nyugdíjasok száma egymillió 657 ezer. A nyugdíjkorhatár emelésével a két csoport közeledése némileg lassítható, Szerbia is alkalmazza ezt a taktikát. 2025 január elsejétől a nők 63 év és 10 hónapos korukban kérhetik a öregségi nyugdíjat, vagyis két hónappal többet kell dolgozniuk mint korábban. A cél, hogy 2032-re már mindenki egységesen, 65 évesen és legalább 15 munkaév után élvezhesse csak a nyugdíjas éveit. Ez azonban nem oldja meg, legfeljebb csak enyhíti a nyugdíjrendszer problémáját.
Felkerestünk egy magánnyugdíjakkal és befektetési alapokkal foglalkozó szakértőt is, hogy megtudjuk, mekkora befektetésért mekkora juttatásra számíthatunk.
A tanácsadó elmondta, hogy a legtöbben csak akkor kezdenek el ilyen típusú megtakarításon gondolkodni, amikor már vészesen közelednek a nyugdíjas évek. Pedig a nyugati gyakorlat azt mutatja, hogy célszerű lenne már az első fizetésből félretenni.
De mit tehet egy nyugdíjas, ha a magánnyugdíjról már lemaradt, a bevételével pedig elégedetlen? A szerencsésebbeknek van némi földjük vagy ingatlanjuk, amit kiadhatnak. Aki pedig érez még magában annyi erőt, az dolgozhat is. Egyre több idős dönt úgy, hogy bár elérte a nyugdíjkorhatárt, marad a munkahelyén, vagy néhány év kihagyás után visszatér oda. A kórházakban például nyugdíjas orvosok is rendelnek. Ezzel nem csak a saját megélhetésüket segítik, hanem az egészségügyi rendszert is, mely komoly szakemberhiánnyal küzd. Vagyis az egyik probléma oldja meg a másikat.
De hogy ne ilyen negatívan zárjuk ezt az összefoglalót, jöjjön egy jó hír is: él valahol Szerbiában egy olyan nyugdíjas, akinek számláján havonta 255.231 dinár landol. Ez ugyanis a statisztikai hivatal szerint a legmagasabb összeg, amit nyugdíj címén kiutalnak. Ekkora összegből már nyilván megengedhető a sós levegőn való séta, a lazac és az olívaolaj fogyasztás.
