Fokhagymatermesztő kisközösség az Aranka-közben - Élet Egyházaskéren
Míg a múlt század közepén a lakosság száma elérte az 1400-at is, napjainkban már csak alig 100.
Ahogyan sok más észak-bánáti település története, Egyházaskéré is a Marczibányi család nevéhez fűződik. A Marczibányi-uradalom a román határ menti faluba először 1785-ben, majd 1789-ben telepített be családokat Szeged környékéről. Az első világháborút követően a lakosság nagy része felhagyott a dohánytermeléssel és a tavaszi fokhagymára tért át, amely mára a falu egyik legfőbb országos és nemzetközi ismertetőjegyévé vált.
Fehér Mária, nyugdíjas, Egyházaskér: „Valahogy ez a föld, fekete, szurok föld ez nagyon megfelelt a fokhagyma termesztésnek. Makó környékén az őszi fokhagymát termesztették és a régi időkben voltak kettős birtokosok, akik nem csak Makón, hanem itt is tartottak földeket és valószínűleg mivel a nedves, fekete szurokföld nem bírta, hogy ősszel ültessék el a hagymát, így honosodott meg a tavaszi fokhagyma, amikor már kicsit felszáradt a föld és be tudták ültetni. Habár nagytatám meséje szerint az ő apukája deszkán térdelve duggatta el a fokhagymát, hogy az időre a földbe kerüljön, tehát elegendő a nedvesség tavasszal is ahhoz, hogy gyökeret tudjon engedni a földben és meg tudjon maradni a girizd, tudjon fejlődni.”
A helyiek igyekeznek éltetni és továbbvinni a térségre jellemző hagyományokat. A Banaticum Egyesület 2020-ban azzal a céllal jött létre, hogy felkutassa és népszerűsítse az Aranka-mente kulturális, természeti, történelmi és néprajzi kincseit.
Fehér Viktor, elnök, Banaticum Egyesület, Egyházaskér: „2020-ban létrejött az egyesület, majd az Egyházaskéri Települési Értéktár, később pedig az Aranka-menti tájegységi értéktár, ugyanis azt érzékeltük akkor itt, Egyházaskéren, ahová akkor Feketetóról, Törökkanizsáról, Oroszlámosról és más környező településekről is jöttek, hogy kevésbé kis faluként, inkább egy nagyobb régióként kellene gondolkodnunk a vidékről. De mivel Észak-Bánát túl nagy falat lett volna számunkra, így néprajzosként visszanyúltam a múltba és így jött az Aranka-köz, amely egy történeti-néprajzi tájegység és a Tisza-Maros-Aranka folyók háromszögét foglalta magába. Mivel ma már ennek egy része Romániát képezi, ezért döntöttünk az Aranka-mente mellett, tehát Törökkanizsa és Csóka község falvairól van szó, elsősorban az apró falvakról és az egyesület fő tevékenysége is ezekre a falvakra terjed ki, ezeket a falvakat igyekszik megszólítani.”
A Banaticum Egyesület székháza és kutatóközpontja a valamikori Dömösi-házban kapott otthont, amely Dömösi György, egykori egyházaskéri lakos tulajdonában volt, aki fontos szerepet töltött be a település életében. Az épület udvarán történeti, néprajzi tárgyak, ma már használaton kívüli eszközök láthatóak, míg a Banaticum-házban egy korhű, néprajzi gyűjtemény várja az érdeklődőket.
Fehér Viktor, elnök, Banaticum Egyesület, Egyházaskér: „A tevékenységeinkben igyekszünk a helyi kultúrát, a helyi múltat felidézni, a helyi termékeket és a helyi értékeket a középpontba állítani. Korábbiakban tartottunk értékmustrát, amikor a helyi termékek kerültek a középpontba. A mezőgazdasági termelők elhozták termékeiket megkóstolhattuk, bemutathatták és emellett a helyi kultúra a népzene, a néptánc is felszínre kerül. A másik ismeretterjesztő-népszerűsítő programunk a kerékpártúránk, amelyet a Törökkanizsáért Egyesülettel közösen valósítunk meg, a két község területén. 2025-ben lesz ötödik éve, hogy megszervezzük és ezzel a helyiek mellett a magyarországi, valamint romániai közönséget is szeretnénk megszólítani.”
Az egyesület szervezésében mutatják be a Nép és a Viselet elnevezésű élő kiállítást, melynek keretében nem csupán a népviseleten volt a hangsúly, hanem mindazon öltözeten, amely jellemző volt a mindennapokra. A kiállítás célja, hogy az öltözetek bemutatásával, valamint a hozzájuk kapcsolódó történetekkel továbbvigyék a településekre jellemző néphagyományokat.
