„A hely, ahol egykor fájdalom és félelem uralkodott, ma az emlékezés és a remény szimbóluma”
Évtizedekig csak egy magányos akácfa jelezte a tömegsír helyét, mára azonban emlékhely, kereszt és koszorúk őrzik az ártatlanul kivégzettek emlékét.
Halottak napjához kapcsolódva az Akácfa Emléktemetőben kegyelettel emlékeztek mindazokra a magyar, német és horvát ártatlanokra, akik 1944. november 2-án ártatlanul vesztették életüket Bajmok határában.
Halász Tibor történész: „Az esti órákban a központban lévő községházán - az iskolaudvarról van szó - összekötözték őket négyes sorban, hogy ne tudjanak elmenekülni. Több mint 200 emberről van szó. Akkor kijárási tilalom volt Bajmokon. Kivezették őket hosszú-hosszú úton keresztül ide. Négy ilyen sír ki volt előre ásva és gépfegyverekkel agyonlőtték őket, nemcsak bajmokiakról van szó, hanem a környező településekről is: Pacsér, Györgyén, Tavankút.”
Az emléktemetőben 1990 óta a helyiek mellett az áldozatok hozzátartozói is összegyűlnek, hogy közösen emlékezzenek.
Jámbor Attila édesapja is a kivégzettek között volt. A család sokáig nem beszélhetett a történtekről. „Én két és fél éves voltam, amikor apánkat elvitték, az öcsém volt kéthónapos, a nenám ötéves, a bátyám meg hétéves. Anyánk nevelt fel bennünket. Félárván maradtunk, nagyon megszenvedett velünk, úgyhogy már hétéves koromban kellett mennem szolgálni Madarasra, hogy tudjak iskolába járni.”
November elején nemcsak a múlt tragédiájára, hanem az emberi méltóságra, a megbékélésre és az össztartozásra is emlékezünk - hangsúlyozta Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere.
„Nagyon fontos, hogy a helyiek, a bajmokiak, a hozzátartozók és a leszármazottak vállalták azt éveken, évtizedeken át, még abban az időben, amikor nem volt szabad megemlékezni, hogy fenntartották az emléket, és nagyon fontos az is, hogy azok a mérföldkövek, melyeket a politikum tett lehetővé, illetve harcolt ki, hogy ezek az áldozatok ne legyenek hiábavalók.”
A hely, ahol egykor fájdalom és félelem uralkodott, ma az emlékezés és a remény szimbóluma - hangsúlyozta Góli Csilla. Kiemelte: minden évben meg kell emlékezni a történtekről, és fejet kell hajtani az ártatlan áldozatok előtt a jövő nemzedékei érdekében.
