Hetvenévesek találkozója Hertelendyfalván

Halász Béla, helyi lelkész igehirdetése és köszöntése után Soós Bálint, a Petőfi Sándor Program Hertelendyfalván tevékenykedő ösztöndíjasa is köszöntötte a hetvenéveseket. 

A hertelendyfalvi református egyházban több évtizedes hagyomány, hogy október utolsó vasárnapján találkozóra hívják azokat, akik az év folyamán betöltik a hetvenedik életévüket, bárhol éljenek a nagyvilágban.  

Stefanović Erzsébet, Hajdújárás: „Jó érzés visszajönni, jó érzés találkozni a régi ismerősökkel, osztálytársakkal, barátokkal, a falu népével. Szeretem a hazámat. Nekem mindig itt van a hazám. Akármerre voltam, mindig itt a hazám.”  

Az 1954-es korosztály a konfirmálás alkalmával 46 tagot számlált. Tizenhárman már elhunytak, tizenöten pedig külföldön élnek. A találkozón tizenketten jelentek meg. Nagy Anna vállalta a szervezést, személyesen kereste meg kortársait, a távol élőket a világháló segítségével érte el: „Mindenki nagy örömmel fogadta. És volt, aki már várta, hogy megszólítsuk, hogy találkozzon azokkal, akikkel évek óta nem találkozott. Igazán nagyszerű a hetvenévesek találkozója.”

A református gyülekezetben a találkozó szinte ünnepnapnak számít, mert szép együtt látni egy generációt, miközben a hangulat mindig vidám a találkozás alkalmával.  

Halász Béla, református lelkész, Hertelendyfalva: „Kapcsolatot tarthatunk egymástól távol is, de a személyes kapcsolat, ami ma történt, hogy emberek, akik évekig nem találkoztak és most találkoztak azokkal, akikkel együtt voltak gyerekek, együtt nőttek fel, számukra ez sokat jelent.”

Az istentisztelet után közös fényképen örökítették meg a találkozást, majd ebéd következett, kötetlen társalgás és az emlékek felidézése közepette.