Ismét tömeges demonstrációt tartottak Szabadkán
A vasárnapi demonstráció a szabadkai Sportcsarnok előtt kezdődött, ahova délután fél 3-kor kezdtek érkezni az emberek. A jelenlévők hangzavar közepette és transzparensekkel a kezükben foglalták el ez épület előtti parkolót és az útszakaszt. Az egyetemi hallgatókhoz, mezőgazdasági termelők, motorosok, tanárok és szimpatizáns polgárok csatlakoztak.
Vedran Peić, egyetemista, Bölcsészettudományi Kar, Újvidéki Egyetem: „A tervünk és a célunk változatlan. Az egyetemisták követeléseinek teljesítése. Nem tudjuk, hogy minden nap közelebb vagyunk-e vagy távolodunk ettől, de nem fogjuk feladni. Ma a motorosok is itt vannak, a gazdák négy hete velünk vannak és megmozdulnak a szabadkaiak. Megszólítjuk a rendőrséget, az egészségügyet és mindenkit, aki úgy érzi, hogy fel kell emelnie hangját, mert eljött az ideje, hogy azt mondjuk, elég. Ez a jó harca a gonosz ellen és a végsőkig kitartunk, bármi áron is.”
Rengeteg ember gyűlt össze a helyszínen és óriási volt a hangzavar. Sípok, kürtök, megafonok, dudák és traktorok hangja tölti be a teret.
Az emberek szinte teljesen ellepték Sugárút közepén húzódó sétányt, az utakon pedig traktorokkal és motorokkal vonultak végig a résztvevők. A tüntetők végül megérkeztek Szabadka központjába, ahol a Városháza melletti fákra, 15 szívet függesztettek ki, amelyeken az újvidéki vasútállomáson történt tragédia áldozatainak a neve látható.
A város főterén többek között Renata Srejić, a györgyéni Vladimir Nazor Általános Iskola tanára szólt a tüntetőkhöz. „Az elmúlt hónapokban értelmetlennek látom a tanóráimat, ahhoz képest, amit az egyetemisták tanítanak. Most rajtunk a sor, hogy tanuljunk tőlük. Ők órát tartanak az egész világnak. Ez az élet iskolája arról, miként maradjunk emberi lények szabadon, függetlenül, őszintén. Egy óra, ami fontosabb, mint a tudás formális megszerzése egy szándékosan értelmetlen iskoláztatási rendszeren keresztül.”
A beszédeket követően a tüntetők kartonból kivágott piros szíveket a magasba emelve álltak néma csendben 15 percig, ezzel emlékezve az újvidéki tragédia áldozataira.
A jelenlevők végezetül egy fekete kartonra nyomhattak rá vörös kéznyomokat, amelyet a szervezők jól látható helyen állítottak ki a Városházánál.
