Karácsony van, Jézus Krisztus születésének ünnepe

A karácsonyt a nyugati kereszténység december 25-én, a Julián-naptárt használó keleti keresztény egyház január 7-én tartja.

A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született Betlehemben.

Mivel az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, kezdetben többféle időponthoz kötötték, majd évszázadokon át január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték. I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította Jézus születésének napjává december 25-ét. Az új ünnep szimbolikus magyarázata szerint a karácsony Jézusnak, a világ Világosságának születésnapja.

Az Újszövetség leírása szerint Jézus istállóban született, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, aki férjével a népszámlálásra érkezett Betlehembe a szülés estéjén. A történet szerint a napkeleti bölcsek, avagy a háromkirályok indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy csillag vezette el őket Jézushoz.

Maga a karácsony („kracsun") szó a szláv nyelvekben napfordulót jelent, és innen került át a magyar nyelvbe is, utalva arra, hogy az ünnep a téli napfordulóhoz kötődik. Abban a korban ugyanis a népszerű Mithrász-kultuszban is a téli napforduló idején ünnepelték a Napisten születésnapját, a sötétség feletti győzelmét, ami alkalmat teremtett a kereszténység számára a pogány ünnep ellensúlyozására, illetve új eszmeiséggel való megtöltésére.

A karácsonyhoz különböző szokások kapcsolódnak, mint a betlehemezés és a karácsonyfa-állítás. 

A betlehemezés Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése. Főbb jelenetei a szálláskeresés, amelyben a várandós Mária és József szállást keresnek, illetve a pásztorjáték, aminek főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, és akik elmentek az újszülött Jézushoz, hogy neki ajándékot vigyenek.

Az első jászolt Assisi Szent Ferenc állította fel 800 évvel ezelőtt, 1223-ban, egy grecciói templomban.

A karácsonyfa-állítás a 17. századtól német területről terjedt el.

A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Először a XVI. században a német evangélikusok állítottak karácsonyfát otthonaikban. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik. A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, amely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.

A magyar karácsonyfák ma már elmaradhatatlan dísze, a szaloncukor csak a 19. század elején jelent meg a fákon. 

December 25-e, karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. 

Annak ellenére, hogy a tradicionális karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, sok nem keresztény is ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. Elterjedt szokás ilyenkor az ajándékozás, a karácsonyi zene hallgatása, a templomi ünneplések, a szentestei vacsora és az ünnepi díszítés.