Karácsonyi túlvásárlás, ünnepi túlfogyasztás, végtelen ajándékozás

A problémák körülbelül egy hónappal karácsony előtt, az ünnepi időszak nyitányának tekinthető, Black Friday akcióival kezdődnek, amelyek hatására a ruházati cikkek értékesítéséhez kapcsolódó karbonlábnyom több mint 70%-kal megugrik egy átlagos naphoz képest.

Becslések szerint csak a szállítási szektor Black Friday-jel összefüggő szén-dioxid-kibocsátása az Egyesült Királyságban 400 ezer tonnára rúghat, ami ugyan az ország éves emissziójának kevesebb mint 1 ezreléke, de ez csupán egyetlen nap és egyetlen szegmens, a divatipar részleges klímahatása, amibe például a gyártással kapcsolatos és az egyéb vonatkozású hatások nem is értendők bele.

A divatipar már jelenleg is a világ második legszennyezőbb iparága, amely önmagában a becslések szerint a klímaváltozást okozó globális karbonemissziónak mintegy 10%-áért felelős. Ráadásul a fekete pénteken vásárolt termékek és többnyire műanyag csomagolásuk nagy többsége, akár 80%-a nagyon hamar hulladéklerakóba, -égetőbe kerül, vagy rossz minőségben hasznosítják újra.

Azonban nemcsak a fekete péntekre, hanem lényegében a karácsonyig terjedő időszak egészére magasabb költekezés és fogyasztás jellemző, mint az év többi részére. A gyerekeknek vásárolt játékoknak szintén mintegy 80%-a rövid időn belül a szemétben végzi. Brit felmérések szerint a karácsonyi ajándékok több mint 40%-a már márciusra eltörik, vagy egyszerűen rájuk unnak a gyerekek.

Ráadásul a játékipar termékei 90%-ban műanyagból vannak, így a világ leginkább műanyagintenzív iparágaként minden 1 millió dollárnyi bevétel megtermeléséhez 40 tonna műanyagot használ el, nem beszélve a gyártás során felszabaduló nagy mennyiségű üvegházhatású gázról.

A kutatások szerint az emberek világszerte összesen mintegy 1000 milliárd dollárt költenek karácsonyi ajándékokra, és önmagában az ajándékozás mintegy 800 millió tonnával járul hozzá a világ éves szén-dioxid-kibocsátásához, annak mintegy 2%-át adva.

Ha ehhez hozzávesszük az extra élelmiszer-, alkohol- és egyéb fogyasztást is, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a karácsonyi ünnepek három napja akár 650 kilogrammal is megdobhatja az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátást.

Összevetésül: az egy főre eső éves emisszió globális átlaga körülbelül 4,7 tonna.

Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának korábbi tanulmánya szerint önmagában az ünnepi díszkivilágítás mintegy 6600 gigawattórányi villamos energiát fogyasztott Amerikában 2007-ben. Ez több mint másfélszer annyi, mint a magyar villamosenergia-rendszer teljes bruttó decemberi felhasználása.

Az ünnepi étkezés szintén jelentős környezeti hatásokkal jár. Egy hagyományos, húsban gazdag, többfogásos karácsonyi menü karbonlábnyoma akár az ember napi karbonbüdzséjének 70%-át is elérheti, vagyis a napi tevékenységhez kapcsolódó, klímaszempontból még fenntarthatónak minősülő kibocsátás több mint kétharmadára is rúghat.

Az ünnepek alatti nagyobb fogyasztás a hulladéktermelést is megdobja, az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származó adatok szerint ebben az időszakban átlagosan 25–30%-kal képződik több hulladék, mint az év más időszakaiban, és a mennyiség évről évre egyre nő.

Ez a papír és a műanyag csomagolóanyagok, illetve az üdvözlőkártyák mellett vonatkozik az élelmiszer-hulladékra is. Utóbbi egyébként is az egyik legkomolyabb fenntarthatósági problémát eredményezi: becslések szerint ez, illetve az élelmiszer-pazarlás az üvegházhatású gázok teljes globális kibocsátásának mintegy tizedéért felelős.