Kegyeletadás a kúlai új emlékműnél

Éveken keresztül a kápolna előtt álló keresztnél emlékeztek az 1944 őszén kivégzett ártatlan áldozatokra Kúlán, idén viszont elkészült a meghurcolt és tömegsírba lőtt magyarok és németek emlékét őrző közös emlékmű, így a kegyeletadásra az új, szögesdróttal körülvett kereszt és kőtábla előtt került sor.

Valka Károly, alpolgármester, Kúla: „A pillanatnyi információink szerint és a szerb-magyar vegyesbizottság adatai alapján 113 embert tettek tönkre, öltek meg 44/45-ben, Kúlán három tömegsírba lettek elhantolva, és sajnos sosem szólt a harang értük. Úgy gondoltuk, hogy kötelességünk, és úgy éreztük, hogy ezt meg kell oldani, hogy egy emlékművet alakítottunk ki a 44/45-ös áldozatok emlékére, és az emlékműbe beépítettünk egy időkapszulát, amelyben mind a 133 embernek a neve szerepel.”

Juhász Bálint, a VMSZ Intézőbizottságának elnöke szerint a vajdasági magyarokra a Jóisten az emlékezés kettős kötelezettségét és felelősségét rótta. Saját szeretteinken túl a 44/45-ös áldozatokra emlékezünk mindenszentek és halottak napja alkalmával.

„Ezek a mártírok, akik vértanúi a közösségüknek, a közösség áldozatai. Sajnos évtizedekig beszélni sem lehetett róluk, emlékezni sem. A tömegsírok pontos helyszíne sem tudott, azonban a történelmi megbékélésnek köszönhetően, Pásztor elnök úr nagyon-nagyon éleslátóan, meghatározott célként, azzal a közösséggel, annak a közösségnek, amelyet képviselt, annak az előrehaladása, a szülőföldön való boldogulása, azon túl az anyaországgal való jó kapcsolatokon is múlik. Azzal az országgal is jó kapcsolatot kell kiépíteni, ahol élünk. A történelmi megbékélés azért volt lehetséges, mert az áldozatoknak a felkutatását szakmai alapokra, történészekre bíztuk, mert az államfők egymástól elnézést kértek, és az áldozatok előtt főt hajtottak.”

Kúlán eddig nem volt alkalmas hely a megemlékezésre.

Juhász György, esperes-plébános, Kúla: „Régebbi álma volt a kúlai magyarságnak, hogy egy emlékművet állítsunk, és egy helyet, ahol megemlékezünk róluk, de úgy tűnt, hogy a politikai helyzet sem volt éppen megfelelő, s attól féltünk, hogy esetleg felépítsük, elkészítjük, de lerombolják, összeverik.”

A kegyelet virágait a szabadkai magyar főkonzulátus képviselője, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a testvérváros, Kalocsa alpolgármestere, valamint a VMSZ képviselői helyezték el.