Kereszt- és búzaszentelést tartottak Kelebia határában

Nagyszámban érkeztek a hívek a kereszt- és búzaszentelésre kelebiai határba. A régi fogadalmi kőkeresztet még 1911-ben emeltette Taskovits Erzsébet, amely a viharos történelemben és az évtizedek múlásával, a tanyavilág megszűnésével szinte teljesen tönkrement és feledésbe merült. Hozzátartozók már nincsenek, ezért a helyi Huber Antal és családja úgy döntött, hogy magukra vállalják a felújítást.

Huber Antal, Kelebia:
„- Aki megörökölte, attól megkérdeztük, hogy felújíthatjuk-e és ő megengedte és történt.
- Milyen érzés most itt lenni a szentelés után?
- Nagyon jó érzés és az is, hogy ennyi embert boldoggá tettünk.”

Maga a kereszt restaurációja nem jelent semmit, ami igazán fontos, hogy a faluban vannak hívő emberek, akiknek sokkal fontosabb a hitüknek a kifejeződése, ilyen a Huber család is, akik hamvaiból támasztották fel a keresztet - emelte ki Paskó Csaba kelebiai plébános. Hozzátette: élő a hit, hiszen a kereszt egy szimbólum, jelképezi azt, hogy vagyunk még keresztények.

Paskó Csaba, kelebiai plébános: „Az én nagyapám, még emlékszem gyerekként, amikor mentünk ki a földre, egy-egy ilyen útszéli kereszt mellett kalapot emelt, nagyanyám mindig keresztet vetett, és örülök, amikor azt látom a belvárosban, hogy fiatalok mennek a székesegyház előtt, és még a biciklin is egy pillanatra elengedik a kormányt, és keresztet vetnek. Van ebben a népben hit.”

Ősi hagyományokhoz híven az idei búzát is megszentelték. A plébános elmondta, hogy a búza szimbolizálja mindazt a földi jólétet amiért az ember küzd. Kiemelte: jólétben is fontos az Isten iránti alázat és ezért történik a búzaszentelés is, mellyel remélik a jó termést, az emberhez méltó élet és a munka gyümölcsének az áldását.