Kezdetét vette a nagyhét
Virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó időszaka. Az ünnepen Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények.
A nagyhét része a nagyhétfő is. A húsvétot megelőző nagyhét napjai közül ezek az elsők az általános köztudatban nem igazán ismertek. Pedig a virágvasárnapi hangos-hozsannás bevonulás utáni napok nagyon fontosak Jézus akkor megfogalmazott üzenetei tekintetében. Megtisztítja a templomot, kiűzve onnan a kufárokat. Gyógyít és ítél. Éjszakára pedig eltűnik, elvonul az Olajfák hegyén lévő rejtekhelyére. Másnap reggel a városba menet megátkozza a terméketlen fügefát – vagyis jelképesen halálos ítéletet mond a terméketlen, hazug hit felett.
A szent nagyhétfőn a boldogságos és szépséges Józsefre, illetve az Úr által megátkozott és kiszáradt fügefára emlékezünk.
Evangélium
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
