Ki fogja ki a legnagyobb harcsát, ki főzi meg a legfinomabb halászlét?

Vasárnap már kora reggel 16 kétfős csapat a legnagyobb harcsáért versengett. A kuttyogató verseny győztesei az adai Sóti János és fia, Ákos voltak a 9 kiló és 200 grammos harcsával.

„Mindenféle és fajta versenyekre szoktunk járni itt, Vajdaságba és szerte Szerbiában, amit szoktak tartani. Most így sikerült ez a mai nap, de nem biztos, hogy mindig ekkora szerencsénk lesz.
- Te is szoktál csatlakozni a versenyekhez, és ha jól tudom, te fogtad ki a legnagyobb halat, milyen érzés?
- Nagyon jó, ilyen élményem még nem volt sose.”

A kuttyogató verseny egy igen népszerű horgászati módszer. Egy kuttyogató fa segítségével puttyogó hangsorozatot produkálnak a horgászok a vízben, ami irritálja a harcsákat, amelyek nyugalmi állapotukban a folyó mélyén tartózkodnak.

Karácsonyi József, alelnök, Mol Sporthorgász Egyesület, Mohol: „Tehát erre a hangra feljön a fenékről, és akkor keresi a hangforrást, és a horgászok pedig két-két szereléken, tehát egy embernek két szerelék a megengedett, és akkor horogra felkínálják a csalikat. Ez a csali lehet akár giliszta, vagy pióca, vagy durbók, vagy kis hal vagy egyéb.”

A vasárnap a halról szólt. A délutáni órákban több mint 25 csapat mérte össze kulináris tudását a moholi Tisza-parton. A háromtagú zsűrinek igen nehéz dolga volt. Az első helyet az óbecsei Matić Miljan csapata nyerte. Elmondása szerint a győzelem titka az igazi csapatjátékban rejlett.

„Ez az első alkalom, hogy győztünk, és második, hogy részt vettünk.
- Kivel érkeztél a versenyre?
- A családommal és barátaimmal. Ćurčić Aca szakácsé az első hely, hiszen ő főzött, ő a mester.

2 és fél kiló busa halból főztek a versenyzők. Sok helybéli, de környékbeli csapat is részt vett a megmérettetésen.

Radmila Đurović, tanácselnök, Mohol HK: „Minden évben a Moholi napok rendezvény második napján halászléfőző-versenyt rendezünk. Idén 27 résztvevő jelentkezett. A támogatónk mindig Stevan Morović. Idén az első három díjazott egy-egy bográcsot és serleget kapott.”

Senki nem ment üres kézzel haza, hiszen minden csapat egy kötényt kapott emlékbe, de a visszajelzések szerint a részvétel és a barátkozás volt a verseny legfontosabb része.