Kicsi, de összetartó közösség biztosítja Tóba megmaradását

Szeged és Algyő környékéről 1795-ben történt a falu telepítése. Nevét onnan kapta, hogy a mocsaras vidék egyik szigetére, a „tóba” épült.

Balázs Dezső, tanácselnök, Tóba HK: „Legtöbb lakója a falunak az 1960-as években volt, azután elindult a gravitáció a vajdasági nagyobb városok felé, ahol munkalehetőségek kínálkoztak. Jelen pillanatban háromszáz ember lakik a faluban. A 2011-ben elfogadott honosítási törvénynek van egy hátulütője, hogy a magyar állampolgárság és a magyar dokumentumok birtokában lehet mondani, hogy közel százan külföldön keresik a kenyerüket. Egy részük életvitelszerűen Magyarországra vagy távolabbi, nyugat-európai országba távoztak. Ők csak nagy vallási ünnepekkor, vagy újév, búcsú alkalmával térnek haza. Egy réteg ingázik. Itt ki szeretném emelni elég sok fiatal és középkorú asszony végez munkát, főleg Ausztriában idősgondozást. Egy vagy három hónapot kint vannak, azután ugyanannyi időt meg itthon. Függetlenül a lakosok számától a településen elég sok civil szervezet működik.”

A tóbaiak zöme főként földművelésből él. Jelentős a nyugdíjasok száma is. Tekintettel a helyi közösség szűk hatáskörére és a behatárolt anyagiakra nagy szükség van az összefogásra. Egy ilyen kis lélekszámú faluban sok minden hiányzik – mondta Balázs Dezső. Hozzátette: „Egyelőre van még postánk is, illetve a magyarcsernyei orvos hetente kétszer, a keddi és csütörtöki napokon rendelnek 11 órától ameddig van páciens. Persze ez nem ideális helyzet, de jelenleg ez, ami megoldható.”

A faluban óvoda és iskola működik, a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola kihelyezett tagozataként. Harminc iskolásuk és kilenc óvodásuk van. Tavaly nyolc magyar elsőt írattak be, amire 2011 óta nem volt példa. Az iskolaudvarban játszó gyereket nézve szinte el sem hinni, hogy összevont osztályok diákjairól van szó.

Kónya Lívia, iskolapszichológus, Petőfi Sándor Á.I., Magyarcsernye: „Tóbán három tagozat működik az iskolában. Három összevont tagozat. Kettő magyar nyelven és egy szerb nyelven. Valamint egy vegyes korcsoportú óvodai tagozat is működik. Az utóbbi néhány évben emelkedett a diákok száma, aminek nagyon örülünk. Tavaly például nyolc elsősünk volt, ami már nagyon rég volt Tóbán. Úgy vesszük észre, hogy egyre több család vállal három gyermeket, négy gyermeket. Történt már külföldről visszatérés is Tóbára és ennek igazán örülünk.”

A tóbai szülők számára fontos, hogy a kisgyerekük a faluban járhatnak alsós tagozatra, és csak felsős kortól utaznak a magyarcsernyei központi iskolába.

Nacsa Gabriella, szülő: „Két gyerekem jár ide iskolába, másodikos és negyedikes. Nagyon örülök, hogy van itt Tóbán iskola, mert az utazással probléma lenne. A mi osztályunkban 12-en vannak összesen, nyolc másodikos és négy negyedikes. Nagy a társaság. Meg vagyunk elégedve az oktatással és a tanító nénivel is.”

Tóbát Vajdaság-szerte a színjátszóiról ismerik. Főként komédiákat visznek színre. A bemutatóikra pedig mindig megtelik az egyesület 120 férőhelyes színházterme. A közelmúltban elkezdtek foglalkozni a fiatal színjátszókkal is, ami reményt ad arra, hogy az amatőr színjátszás nem szűnik meg Tóbán.

Szántó Tivadar, titkár, Petőfi Sándor ME, Tóba: „A tóbai csibészek. Ők az idén alakultak, pontosan nem tudom, de olyan húsz gyerekről van szó, akik aktívan és nagy örömmel járnak a próbákra. Jártak a tavasszal a Sulifesztiválon Muzslyán és most a múlt héten Nagykikindán, a Totya szemlén léptek fel az előadásukkal, amit az idén készítettek. Ők is egy újabb darab beindítására várnak.  Folyik a munka. Mondhatjuk, hogy novembertől május végéig, amíg a határban nincs olyan sok munka, mivel itt az emberek többsége földműveléssel foglalkozik, ezért a téli időszakban előtérbe kerül a színjátszás. Amikor időnk adja ide járunk, társalgunk, próbálunk, beszélgetünk.”

Százötven éves a helybeli Szentháromság plébániatemplom és 160 éves a plébánia. A napokban ez alkalomból bemutatott hálaadó szentmisére megtelt a templom.

Csipak Csaba, plébános, Tóba: „Ahhoz képest, hogy nem sokan vagyunk már a faluban az idén is, illetve ezekben az években azért az iskola létszáma azt hiszem, hogy több mint ahogy megszokhattuk. S ez megmutatkozik a templomba járáson is. Mert akkor a gyerekkel csak még akkor eljönnek kísérőkként vagy valaki a szülők közül vagy valaki a nagyszülőkből, úgyhogy a templomra azért gondot viselünk. Láthatják azt is, hogy saját erőnkből elkezdtük a templomot újítgatni Most a saját erőnk nem csak a plébánia anyagi kereteit jelenti, hanem a falu is összefogott és mindenki a lehetőségeihez mérten adott, ad, és szépen haladunk a fölújításokkal – legalábbis amit mi elterveztünk. S én hiszem azt, hogy ebben is megmutatkozik a templom és az Isten szeretete az emberek szívében, hogy ha éppen rendszeresen nem is, de amikor szükséges, akkor itt vannak, akkor a templom mellé állnak és segítenek bennünket.”

Csipak Csaba plébános a falu szülötte, aki most a szomszédos Magyarcsernyéről jár Tóbára. Azt tapasztalja, hogy az elvándorlás a faluból enyhült.

„Nagyon nehéz munkát találni és elhelyezkedni. Tehát innen ki kell mozdulni. De ennek ellenére én is bizakodó vagyok. Bár én még visszaemlékszek arra az időre, amikor itt is helyben lakó plébánosunk volt, most már úgy járok én is ki a szomszédos Csernyéről. Nem hiszem, hogy lesz ismét helyben lakó plébános itt – bár soha sem lehet tudni. Ami van, azt igyekszünk megőrizni. Én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy van ennek a falunak jövője és látok reményt arra, hogy ha kevesen is, de azért sok mindent meg tudunk még itt csinálni és meg tudunk maradni.”

Az elszármazott tóbaiak hagyományos találkozóját 2019-ig háromévente tartották meg, aztán a járvány megszakította a hagyományt. A következő években megpróbálják majd újra megszervezni a találkozót, ami sok elszármazottat is visszacsalogat a faluba.