Kilátástalan helyzetben a szabadkai Kujundžić-család: segítségre van szükségük

Sorsuk nem fordult jobbra, sem élelemre, sem tisztálkodásra, sem ruhaneműre nem jut pénzük, sőt a legalapvetőbb emberi szükségletek biztosítására sincs lehetősége sem Bélának, sem Gizellának, akik munkaképtelenek. Így igyekeznek felnevelni 12 éves lányukat.

A jó szándékú emberek segítségét kéri a szabadkai, háromtagú Kujundžić család. A rokkant, 61 éves Béla a napi betevő falatot kéregetésből igyekszik biztosítani. A mélyszegénységben élő család még szociális segélyt sem kap.

„Voltam én a PIO-ban megnézni, hogy áll a helyzet, már mikor át lett adva, és nem jön a meghívó, hogy menjen.” - mutatja a fellebbezést Kujundžić Gizella, Béla felesége. A dokumentummal azért fordultak a Köztársasági Rokkant- és Nyugdíjbiztosítási Alaphoz, mert januárban nem tudtak elutazni Újvidékre a bizottság elé, amely biztosíthatná Bélának a rokkantsági nyugdíjat. Azt mondja, hogy az út mintegy 33 ezer dinárba kerülne, erre pedig nincs pénzük, hiszen semmilyen bevételük sincs. Ez pedig az utolsó lehetőség, hogy Béla megkaphassa rokkantsági nyugdíját.

Kujundžić Béla, Szabadka:
„ Nem dolgozok semmit, rokkant vagyok. Bizottság elé kellene mennem, de nem tudok menni, nincs miből. Elkap a sírás, kellene, hogy kapjam a rokkantsági nyugdíjat. Nincs miből, az asszony nem bír, itt a kislány, avval törődök. Nézze meg, milyen sovány vagyok, inkább csak a kislánynak legyen.
- Miből élnek?
- A parkingból, 1500-1600 dinárt, amit össze birok szedni, 20 dinár 50 dinár, 200 dinár, amit adnak a népek.
- Ebből élnek nap mint nap?
- Napról napra mi az az 1500, 1600 dinár ebben a drágaságban? Semmi.”

Kujundžić Béla elmesélte, hogy 2018-ban balesetet szenvedett, miközben lovaskocsijával fuvarozott. Akkor több bordája és a lába is eltört. Orvosi kezelését pénzhiány miatt nem tudta folytatni, így ma is mankóval jár, a lába nem gyógyult meg. Azóta szív-és érrendszeri betegségekben is szenved, és nem tud munkát vállalni, ugyanis a szekerét vontató lovát sem tudták megmenteni.

A család naponta egyszer étkezik, ha sikerül Bélának valamit összekéregetni, hogy az élet fenntartásához szükséges minimális ennivalót biztosíthassa. Kujundžić Gizella otthon van a 12 éves lányukkal, ugyanis ő is rokkant, munkát ő sem tud vállalni.

Kujundžić Gizella, Szabadka:
„ Járt a jogásznál, mit mondott, hogyan kell eljárniuk, hogy a férje megkapja a rokkantsági nyugdíjat?
- Azt kell, hogy keressünk népeket, akik tudnának segíteni pénzbelileg, hogy ő el bírjon menni Újvidékre. Mert a mentő az nem visz el, az csak privátul visz 150 dinár per kilométer, és akkor az 32 800 dinárba jönne ki. Akkor utánanéztünk, hogy ki tudná elvinni. Találtunk egy embert, aki 100 euróért elvinné csakhogy megkapja a papírt, a behívót, pontosan, hogy mikor vinné el. A taxisoknál is érdeklődtünk, a legolcsóbb az 150 euró.”

A 28 négyzetméteres vályogházban embertelen körülmények között tengődik a család. Két piciny szoba, két téglára helyezett fekvő-alkalmatosság, egy tüzelőhely, asztal. Idejétmúlt, de még üzemképes hűtőszekrény. A 12 éves, serdülő korban lévő kislány kíméletlen körülmények között él, sem lábbelije, sem ruhája nincs. Rendszeres étkezésre vagy tisztálkodásra sincs lehetősége.

Kujundžić Martina, Szabadka:
„ Martina, kérlek meséld el nekem, hogy milyen egy napod? Mit szoktál csinálni?
- Olvasni. Iskola közben tanulok, és mindent.
- Nyáron?
- Nyáron olvasok, mindig.”

A Kujundžić házaspár minden adományt szívesen fogad. Aki csak teheti, segítsen. Aki felajánlást szeretne tenni, megteheti a 061/131-2918-as telefonszámon, amelyen a házaspár mindkét tagja elérhető.