Kisboldogasszony napja van

Fecskehajtó kisasszony vagy fecske űző Boldogasszony napjának is hívják, mivel ilyenkor kezdenek gyülekezni - a fecskék vezetésével - a költöző madarak, mielőtt melegebb éghajlat felé indulnának. Dologtiltó nap - főleg a fonás a tilos - ezért sokfelé ilyenkor búcsút tartanak. Mostanáig kellett összeszedni a tavaszig is elálló tyúktojásokat. Most kell a Mihály napig elvetendő gabonát megszentelni. A vetésre szánt diót is ilyenkor szentelik. A nap virága a hunyor, aminek a gyökere gyógyító erejű.

Az ünnep eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna templom felszentelésének évfordulójára esett, magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza.

Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Kisboldogasszony ünnepe, szerte a Kárpát-medencében kedvelt búcsújárónap. A búcsúkban a hordozható Mária-szobrot leányok viszik magasba emelve, a menet elejét ministráns fiúk vezetik. Nálunk legismertebb a vasárnap délután kezdődött és ma is tartó Kisboldogasszony-napi búcsú Doroszlón. De szerte a Kárpát-medencében állítottak őseink templomokat, kápolnákat Kisboldogasszony tiszteletére.

Kisboldogasszony tiszteletére szokás volt e nap hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját.

A népi szokások szerint ekkor kellett kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen. Az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket.

A régi emberek életét, hétköznapjait, ünnepeit számtalan ősi hiedelem hatotta át. Ezen a napon a hagyományok szerint a gazda megszentelte a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólt. Vetés közben nem lehetett sietni, sem pedig káromkodni, mert a hiedelem szerint abban az esetben „nem lett vóna áldás a munkán”.

A hiedelem szerint ezen a napon kukoricaszárat, fűzfát, szénát, három almát és három nádszálat szenteltek. Ha valamelyik állat beteg lett, ebből etették.

A néphagyomány szerint ezen a napon a nőknek, nem volt szabad dolgozni, különösen fonni volt tilos; mivel ez a nap „tiltó nap” volt.

A népi időjóslás szerint amilyen ennek a napnak az időjárása, annak az ellenkezője jellemzi az egész őszt. Falun, városon egyaránt azt remélik, hogy Kisboldogasszony napja után szép, napsütéses hetek következnek, kezdődik a „vénasszonyok nyara“.