A kopjafánál tisztelegve emlékeztek őseikre
1764. január 7-én hajnalban osztrák katonák támadták meg Madéfalvát, ahol korábban a székelyek vezetői találkoztak. Mintegy 200 embert, köztük nőket és gyermekeket mészároltak le. Ezután következett a Moldvába való menekülés, majd onnan az elnéptelenedett Bukovinába való áttelepülés. A több mint száz évig tartó idegenben való tartózkodás után az anyaországba való első visszatelepítésük 1883-ban valósult meg. Ekkor mintegy 4000-en kerültek az Al-Duna melletti falvakba. Ezek a települések a mai Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve.
A hertelendyfalvi megemlékezés egy rövid áhítattal kezdődött a református gyülekezet imatermében, amelyen Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke elmondta, az emlékezésben is meg kell bocsátani azoknak, akik azon a régi hajnalon véres cselekedeteket tettek. A megemlékezés tanít arra is, hogy tanuljunk a múltból - tette hozzá: „Adja a mindenható Isten, hogy a jelenünk és a jövőnk az Úr segítségével egy jobb jelen legyen és egy jobb jövő. Most múlt el nemrégen újév, egymásnak boldog új esztendőt kívántunk, mindannyian várjuk a jobbat. A népünknek is megvan az a lehetősége, hogy válassza az Urat, válassza a hitet, és válassza a jobb életet.”
Székely Beáta, színész egy székely történeti balladával és egy énekkel idézte fel a múltat: „Madéfalva mit vétettem, hogy én benned nem élhettem, mások élnek oly kegyesen, én meg sírok keservesen. Sír a szemem, mind a kettő, hull a könnyem, mint az eső. Sír a szemem, hull a könnyem, mert igazán fáj a szívem.”
Györfi József, református presbiter, bukovinai székelyként mindig részt vesz a megemlékezésen: „Ez a megemlékezés a számunkra sokat jelent, mivel a gyülekezetnek majdnem száz százaléka székely származású, és a felmenők egész Madéfalváról vannak visszamenőleg. Ahogy a püspök úr is mondta, hogy a múltról nem azért kell megemlékezzünk, hogy bosszút tartsunk, hanem ezeket az emlékeket meg kell őrizzük az őseinkről.”
A megemlékezés végén a megjelentek elénekelték a székely himnuszt, majd Györfi Sándor, a református gyülekezet gondnoka és Lőcsei Vilmos, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület elnöke megkoszorúzták a helyi kopjafát.
