Közeleg a pravoszláv karácsony

A szerb ortodox hagyományban a böjt időszaka negyven nap, amit a hívők Božićni post néven ismernek.

Az ortodox karácsony egészen más ritmusban és hangulatban zajlik, mint a nyugati keresztény hagyományban. A Badnji dan, vagyis a szenteste január 6-ára esik. Ez az ünnep csendes, meghitt és erősen szimbolikus, sokkal inkább a készülődésről és a várakozásról szól, mint az ünneplésről.

Mirkov Zora: „Szenteste böjtös babot eszünk, utána elkészítem a tésztát, szintén böjtös, dióval és egyéb hozzávalókkal, van méz, hagyma és a hal is. Karácsonykor aztán jön a sült malac, vagy valami hasonló, utána házi leves, sárga leves, ahogy mondani szokták, és persze sütemények, majd megérkeznek a gyerekek és ennyi az egész.”

A karácsonyt megelőző időszakban az étkezés egyszerű és visszafogott. Gyakori ételek az asztalon a bab, a savanyú káposzta, a krumpli, a hal, a dió, a méz és a száraz gyümölcs. A szerbek 40 napig böjtölnek ebben az időszakban, november végétől egészen karácsony előestéjéig. Sokan ilyenkor elhagyják a húst, a tejtermékeket és a tojást is. Ennek nem feltétlenül a diéta a lényege, hanem inkább egy lelki felkészülés az ünnepekre, mivel sokan úgy tartják, hogy nem elég csak az ebédlőasztalon rendet tartani, hanem bizony magunkban is rendet kell tenni, annak érdekében, hogy kellő lelki békével érkezzünk az ünnepekre.

Karácsony napján, január 7-én már egészen más a hangulat. A böjt véget ér, és ez az egyik legörömtelibb nap az egyházi évben. Sok család reggel templomba megy, majd otthon ünnepi ebéd következik. Az asztalon ilyenkor megjelennek a gazdag levesek, a húsételek, leggyakrabban sült sertés, vagy bárány, valamint különféle sütemények. A karácsonyi asztal egyik legfontosabb eleme a česnica, egy különleges kenyér vagy lepény, amelybe érmét sütnek.

Radmila Horvat: „Karácsony első napján készítjük a česnicát, abba egy érmét teszünk, és tulajdonképpen később a család körében mindenki megszegi a kenyeret. Akihez az érme kerül, az megtarthatja, hogy a következő évben szerencséje legyen, vagy vásároljon, vagy befektessen valamibe. Ez a legfontosabb dolog, ami a karácsonnyal kapcsolatos.”

Az ünnep egyik legfontosabb szimbóluma a badnjak, vagyis a tölgyfaág. A hagyomány mélyen gyökerezik a keresztény és pogány szokásokban egyaránt.

Nenad Darifović: „Ez nálunk Szerbiában, Belgrádban, Újvidéken, mindenhol kell hogy legyen otthon az embernek. Ez a legfontosabb, vagyis az alma, a badnjak és a dió. Ez egy nagyon régi hagyomány, évezredek óta mindenkinél jelen van. Kötelező, hogy legyen badnjak, dió és alma.”

A badnjak elsősorban a fény, az élet és a termékenység jelképe. A családfő hajnalban az erdőben levágja a tölgyfaágat, amelyet aztán ünnepélyesen hazavisz. Manapság gyakran a templomban, közösségi esemény keretében égetik el, amely Krisztus születésére utal, meleget és a védelmet hoz a család számára.