Legyél szép, legyél fiatal, legyél tökéletes! - A testképzavar betegség

Néhány esetben azonban ez a tökéletességre törekvés már beteges méreteket ölt, ilyenkor beszélhetünk testképzavarról. A kérdés ismét aktuálissá vált, hiszen a tavalyi év egyik legfontosabb filmje, A szer éppen ezzel az elképzeléssel foglalkozik.

Teljesen normálisnak nevezhető, hogy nem vagyunk 100 százalékig elégedettek magunkkal, hiszen mindig lehet jobb. Ez nemcsak a testünkre, hanem a lelkünkre, a tudásunkra, a hozzáállásunkra, mindenre igaz. Amikor viszont a tökéletességre törekvés veszi át az irányítást a gondolkodásunkon, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az életünkön, akkor már baj van.
 

De a lelki fejlődésbe most ne menjünk bele, maradjunk a testnél. A testképzavar nemcsak kis problémát jelent, nemcsak azt jelenti, hogy ha lehetne kisebb orrot vagy nagyobb mellet szeretnénk, hanem egy mentális betegség, amikor minden alap nélkül gondolja azt valaki, hogy a teste rossz, torz, visszataszító, és ez komoly szenvedést okoz neki.

 

A testképzavar – nem meglepő módon – kamasz- és fiatal felnőttkorban jelenik meg a leggyakrabban, abban az időszakban, amikor a leginkább meg akarunk felelni valamilyen elképzelt ideálnak, amikor mindenkinek tetszeni szeretnénk, amikor a legnagyobb hatással vannak ránk a kívülről jövő ingerek, a reklámok, a filmek, vagy az influenszerek. Mindenkinek tetszeni szeretnénk, de leginkább magunknak, csak ilyenkor még nem tudjuk, hogy mi mit is akarunk, milyen lenne a saját magunk számára elfogadható tökéletes én. Ilyenkor bajunk lesz hirtelen a bőrünkkel, a hajunkkal, a lábunk formájával, a hasunk nagyságával, a fenekünk kerekségével, a fogaink fehérségével, meg igazából bármivel és mindennel.

 

És nemcsak nőkről van szó. Fiúk, férfiak ugyanúgy el tudják túlozni az önkritikát, és betegesen hajthatnak olyan testformára, amilyet soha nem érnek el.

 

A testképzavar több múló kellemetlenségnél, hiszen a „beteg” valóban torznak és visszataszítónak hiszi magát. Úgy gondolja, mindenki az ő „hiányosságát” figyeli, az emberek kinevetik, nem fogadják el, emiatt pedig lassan elkezdi kerülni az embereket, szégyent érez, és a változtatás érdekében akár extrém kezeléseknek is hajlandó alávetni magát. Mindannyian láttunk már túlplasztikázott arcot, túlságosan feltöltött szájat, vagy túl nagyra duzzasztott melleket. Ezek nem minden esetben a plasztikai sebész hibái, sokszor fordul elő, hogy maga a páciens kérte ezeket a túlzásokat, mert úgy gondolta, csak a túlkompenzálással lehet tökéletes az eredmény. A tökéletes test elnyerése érdekében a beteg extrém diétákba kezdhet, evési zavarai alakulhatnak ki  - anorexia, bulimia, falásroham - vagy túlzásba viheti a sportolást és lemerítheti a testét. Ez utóbbi főleg férfiakra jellemző, akik izomdiszmorfiában szenvednek, vagyis kevésbé látják izmosnak magukat, és a duzzadó bicepszük ellenére úgy vélik, hogy kicsik és soványak. De a probléma vezethet depresszióhoz, sőt öngyilkossághoz is.
 

A testképzavar egy másik fajtája idősebb korban jelenik meg, és a fiatalságkultusszal függ össze. Ez az a helyzet, amikor az ötvenes-hatvanas éveikbe érő nők nem tudják már felvenni a versenyt a húszas-harmincas években járó nőkkel, ezért mindent megtesznek az „örök fiatalságért”. Sajnos azonban a világ összes ránctalanítókréme vagy ráncfelvarrása sem állíthatja meg az időt, ez viszont lelki nehézségekhez vezethet azoknál, akik ezt nem tudják elfogadni.

 

Nem véletlenül említettük A szer című filmet. A tavalyi év egyik legmegdöbbentőbb filmje pont ezt a témát boncolgatja. A testhorrorban az idősödő sztár úgy érzi, értéktelenné válik teste öregedésével, ezért drasztikus lépéshez, a szer használatához nyúl. A szer által létrejön fiatal, gyönyörű és magabiztos önmaga. Az élet rendjét azonban nem lehet kijátszani. Erre a karrierje legnagyobb alakítását nyújtó Demi Moore által alakított karakter is rájön, és súlyos árat fizet.

 

De mi okozhatja a testképzavart? A kiváltó okok fakadhatnak belülről és kívülről. Belső ok a kutatók szerint a szerotoninrendszer és bizonyos agyi struktúrák működési zavarában keresendő. Külső ok pedig lehet a már említett médiahatás, de a túl kritikus szülő vagy rokonság, baráti társaság, valamilyen trauma, elutasítása, csúfolódás vagy zaklatás.

A testképzavarra tehát nem lehet legyinteni, hanem pszichológus segítségét kell kérni, hogy amennyire lehet rendbe hozza ezt a rendellenességet. Azt kellene elérni, hogy aki ilyen zavarral küzd, elfogadja magát, hogy megpróbálja „objektíven” figyelni a saját testét. Akár úgy, hogy más embereket figyel meg, akik hasonló adottságokkal rendelkeznek, így ha őket szépnek tudja látni, akkor szembesíteni azzal, hogy saját magát is szépnek lássa. A testképzavar ugyanis csak a saját testre vonatkozik, a beteg másokat tárgyilagosan tud megfigyelni. A szakember segítségével ezt a képességet kell saját magára is átültetnie.

Az egészséges testkép hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, ha állandóan a vélt vagy valós hibáinkon rágódunk, akkor az ront az életminőségünkön és a mentális állapotunkon is. Nehéz elérni azt az egyensúlyt, amely nem okoz kisebbségi érzést, de nem is „szállunk el” önmagunk tökéletességétől, a tudatosság, a támogató közeg azonban sokat segít.