A madéfalvi veszedelem - amit a székelyek sosem felednek
A hertelendyfalvi bukovinai székelyek közössége rövid áhítattal, alkalmi műsorral és koszorúzással emlékezett meg az 1764-ben megtörtént madéfalvi vérengzés áldozatairól.
A helyi református egyház és a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület tagjai közös összefogással tesznek minden évben eleget a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének azon felhívásának, hogy január hetedikén kopjafák vagy keresztek koszorúzásával emlékezzenek őseikre. Ily módon éltetik tovább a történelmi esemény emlékét és adják tovább a jövő nemzedéknek.
Kovács Tibor, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület tagja: „Annyit tudok, hogy nagyon nehéz sorsuk volt, sokat kerestünk a testvéremmel az interneten és könyveket is kaptunk sokat, ahonnan olvastunk a székelyekről, a székely népről, hogy milyen nehéz volt az egész sorsuk.”
A szórványban élő bukovinai székelyek kicsiny közössége még élteti nyelvét és hagyományait. Az elődök hányattatott sorsát a ma élő korosztályok is szívükön viselik.
Nagy Ferenc, presbiter, Református egyház, Hertelendyfalva: „Itt, a mi népünk testig-lelkig azon van, hogy fennmaradjunk, és valahányszor alkalmunk van, megemlékezünk erről a nehéz sorsunkról.”
Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke negyven évvel ezelőtt járt először Hertelendyfalván. Szerinte példás a közösség ragaszkodása a templomhoz és a múlthoz.
„Nagyon fontos a székely nép számára is, a bukovinai székelyek számára is, hogy meglegyen az emlékezet. Hogy megemlékezzen a történelemről, mert a jelent nem tudjuk megérteni, ha nem ismerjük a múltat. A bukovinai székelyek is sokkal jobban megértik a jelent, ha ismerik a múltjukat. És mi nagyon szeretnénk ezt folytatni, amíg Isten adja, amíg székely él itt, az Al-Dunánál, hogy továbbra is, évről évre megemlékezzünk erről a napról.”
A Magyar és a Székely Himnusz eléneklése után a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület és a Református Egyház nevében koszorút helyeztek el a 2010-ben felállított kopjafánál, majd a 90. Zsoltár eléneklésével ért véget a megemlékezés.
