Május 1-je van, a munka ünnepe
Előzményei a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne egyebek mellett az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” szlogennel. A munkások törekvése azonban hamar kifulladt, a sztrájkolókat elbocsátották.
Később, 1856-ban az ausztrál kőművesek és építőmunkások követelték a nyolcórás munkanap bevezetését. Az ő akciójuk már sikerrel zárult, és a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére. Ezzel a világon első alkalommal sikerült egy szervezett munkáscsoportnak bármiféle sikert is elérni.
A példájukat követve 1886-ban Chicagóban is fellázadtak a munkások, a több napos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezren vettek részt. Az események azonban tragikus véget értek: a tüntető munkások közé vegyülők és az anarchisták összetűzésében 11 ember halt meg.
1889. július 14-én aztán Párizsban megalakult a II. Internacionálé, melyen úgy határoztak, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
A kommunista rendszerek – melyeknek ideológiájában központi szerepet játszott a dolgozó nép – kiemelt ünnepként kezelték május elsejét. A május elsejei vigasság a rendszerváltást követően is megmaradt az érintett országokban, de mára már jórészt a vidámparki mulatozásról, a természetjárásról és a baráti összejövetelekről szól.
A legtöbb országban május elsején, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik. Május 1-je 1955 óta XII. Piusz pápa rendelete nyomán katolikus egyházi ünnep is, Munkás Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének tiszteletére.
