„A márciusi ifjak elszántságából erőt kell meríteni”

Több mint három évtizede a magyarság itt tartja egyik március 15-i központi ünnepségét. A megemlékezés a református templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke hirdette az igét. Mint mondta, március 15-e a nemzetünk világosságának, tavaszának az ünnepe. A Kossuth-szobornál Boros Beáta szavalata és a csókai Rákóczi Férfikórus fellépése után Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete felolvasta Orbán Viktor, magyar miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz írt levelét. Ótott Róbert, a tartományi kormány alelnöke pedig ünnepi beszédet mondott.

„A Kossuth-szobornál tiszteletünket adjuk a hősöknek, tiszteletünket adjuk az életük munkásságának és annak a tettnek, amit a magyarság asztalára letettek, annak az áldozatnak. Fontos azt elmondani, hogy ez a mai napig iránymutató, és megerősíti az itteni közösséget. Megerősíti abban, hogy továbbra is egy életerős, egy építő közösség tudjunk maradni, és hogy megmaradjunk ezeken a végeken, kultúránkban, identitásunkban, magyarságunkban.”

A megemlékezésnek külön jelentősége van a magyarittabei közösség életében.

Patai Attila, szervező: „Minden évben lelkesebbek és lelkesebbek vagyunk. Én gondolom, hogy minden évben meg kell mutassuk azt, hogy hát ugye itt maradtunk, magyarok maradtunk, és hát ugye azt mutatja ez a 32 koszorú is, ha jól tudom, aki ma itt van, és velünk ünnepel együtt a nemzeti ünnepünkön.”

Kerekes József, a VMSZ alelnöke, Magyarittabé tanácselnöke az ilyen megemlékezések fontosságát hangsúlyozta.

„Különösen büszkék vagyunk, mert hallottuk a beszédekben is, hogy ennek a szobornak milyen története is van. Lelökték, átlőtték, és mégis megmaradt. Most lesz tíz éve annak, hogy ellopták, de mégis összefogással, együttes erővel sikerült a hasonmását felállítani. És ez is csak azt jellemezi, hogy hogyan tudunk mi még mindig erőt meríteni a 48-as, 49-es márciusi ifjaknak az elszántságából, hogy ma is itt megmaradjunk.”

A megemlékezésre eljöttek a szomszédos ótelekiek és temesváriak is.

Balázs István László, Temesvár: „Először vagyok Ittabén 1848-as megemlékezésen, és felemelő, hogy ilyen sokan és ilyen szép számban itt vannak. Temesváron is, ahonnan én jöttem, ma megemlékezés van délután. Mi úgy gondoltuk - nyolcan-kilencen jöttünk el - hogy inkább végigjárjuk és a 48-as emlékhelyeken egy-egy nemzeti színű szalagot kötünk és közösen az ittabeiakkal emlékezünk.”

A megemlékezés végén Magyarittabé lakosai, az anyaország küldöttsége, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a vajdasági önkormányzatok, valamint egyesületek és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.