Megemlékezés Titelen az 1944/45-ös vérengzés magyar áldozatairól (videó)
2016.10.15
16:46
Először tartottak megemlékezést az 1944/45-ös években, Titelen lezajlott vérengzés magyar áldozatainak tiszteletére. Eddig még senki sem foglalkozott azzal, hogy mi történt akkor, ezen a helyen - jelentették ki a résztvevők.
A budapesti Keskenyúton Délvidéki Alapítvány támogatásának köszönhetően ezentúl egy betontömb és egy fakereszt tanúskodik majd az 1944-45-ös titeli magyar áldozatokról. Ezeket avatták fel szombat délután. Az egyházi szertartást Zórád Ferenc tiszakálmánfalvi plébános celebrálta, Franjo Lulić titeli plébános segédletével. A kegyelet virágait Plank Zoltán, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja és Csorba Béla, a VMDP elnöke helyezték el.
Plank Zoltán, konzul, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa: „Ha elismerjük a másik fél bizonyos igényeit, az őt ért fájdalmakat, az mindig eredményre vezet. Szerbia és Magyarország elindult ezen az úton. Ezzel együtt van még hiányosságok, van mit pótolni, van mit kutatni, van mivel szembe nézni. Bízom, és úgy gondolom, valamennyien bízunk abban, hogy a jövő választ hoz még ezekre a nyitott kérdésekre, tovább enyhíti a veszteségből adódó fájdalmainkat, sérelmeinket.”
A helyiek közlése alapján kiderült, hogy az áldozatok tetemeit itt is az akkori dögtemető kútjába dobálták. Ennek helyét nagyjából sikerült beazonosítani. Matuska Márton, publicista, történelemkutató: „Jórészt nem is tudtuk, hogy itt is hasonló méretű volt a vérengzés, mint a többi sajkásvidéki faluban, városban. Tavaly döbbentünk rá, hogy itt is az zajlott le, de fogalmunk se volt, hogy mi lett a tetemekkel, hányan voltak körülbelül. Aztán megtaláltam egy régi levelet, amelyet valamikor a kilencvenes években kaptam Titelről, Nem volt alkalmam vele foglalkozni és abban egy akkor Újvidéken élő, titeli származású ember leírta harminc áldozatnak a nevét.” Levéltári kutatást nem végzett senki, szemtanúk már nincsenek. A magyarság körében azonban ma is él a Poldi nevezetű sintér története. Az volt a feladata, hogy a gödrökbe dobja a kivégzettek holttesteit. Később soha nem beszélt a történtekről. Lakatos József, Titel: „Voltak, akik nagyon is jól ismerték azt a Poldit - és akkor kérdezték mit mond, mi, hogy volt, vagy mi volt és a Poldi azt mondta, hogy nem mond senkinek semmit, hanem elviszi a sírba. És akkor utána - nagyjából tíz-tizenvalahány év után - fel is akasztotta magát.” A titeli község képviseletében senki sem jelent meg az eseményen.
A helyiek közlése alapján kiderült, hogy az áldozatok tetemeit itt is az akkori dögtemető kútjába dobálták. Ennek helyét nagyjából sikerült beazonosítani. Matuska Márton, publicista, történelemkutató: „Jórészt nem is tudtuk, hogy itt is hasonló méretű volt a vérengzés, mint a többi sajkásvidéki faluban, városban. Tavaly döbbentünk rá, hogy itt is az zajlott le, de fogalmunk se volt, hogy mi lett a tetemekkel, hányan voltak körülbelül. Aztán megtaláltam egy régi levelet, amelyet valamikor a kilencvenes években kaptam Titelről, Nem volt alkalmam vele foglalkozni és abban egy akkor Újvidéken élő, titeli származású ember leírta harminc áldozatnak a nevét.” Levéltári kutatást nem végzett senki, szemtanúk már nincsenek. A magyarság körében azonban ma is él a Poldi nevezetű sintér története. Az volt a feladata, hogy a gödrökbe dobja a kivégzettek holttesteit. Később soha nem beszélt a történtekről. Lakatos József, Titel: „Voltak, akik nagyon is jól ismerték azt a Poldit - és akkor kérdezték mit mond, mi, hogy volt, vagy mi volt és a Poldi azt mondta, hogy nem mond senkinek semmit, hanem elviszi a sírba. És akkor utána - nagyjából tíz-tizenvalahány év után - fel is akasztotta magát.” A titeli község képviseletében senki sem jelent meg az eseményen.
