Meglátszik a vízfogyasztás emelkedésén, hogy tombol a nyár

A két szabadkai vízgyár egyelőre bírja a terhelést, a háztartásokat azonban észszerű vízfogyasztásra kérik. Sokkal nagyobb a gond a környékbeli, homokvidéki településeken, ahol rendszeresen elapadnak a kutak, ivóvízért egyre mélyebbre kell fúrni. 

A szárazság miatt az észak-bácskai homokvidéken a gazdák többsége kénytelen öntözni a gyümölcsösöket, a burgonyaültetvényeket és a szántóföldeket. Ilyenkor jelentősen megnő a vízfogyasztás, és elapadnak a felsőbb vízrétegek, jócskán mélyebbre kell fúrni a kutakat, hogy vizet találjanak. Szakemberek szerint ez hosszabb távon akár komoly ivóvízhiányhoz is vezethet.

Egyértelmű, hogy a homokvidéken nagy mennyiségű öntözővízre van szükség, anélkül nem lehet termelni, mondta Katona Róbert, a királyhalmi helyi közösség elnöke, aki maga is termelő. Ez azt eredményezte, hogy a háztartásoknál leesett a fúrt kutak vízszintje, és a kutak el is apadtak. Most már olyan mélyre kell fúrni, hogy gyakorlatilag az öntözésre is az ivóvízréteget használják. 

Katona Róbert, tanácselnök, Királyhalom HK: „Ezekkel az öntözési módszerekkel pazaroljuk gyakorlatilag az ivóvizet. Vannak már új módszerek, mint a csöpögtetős vagy a mikroszórófejes öntözés, ahol idézőjelben kevesebb vízmennyiséggel ugyanolyan eredményt el lehet érni, mint a tifonos, az öntöződobos locsolásnál. Talán ott veszik el a legtöbb víz, aki csak teheti, szépen lassan átáll ezekre az új módszerekre, viszont az a probléma, hogy ez nem mobilis, ez, ami ki van építve ez a csöpögtető rendszer illetve mikroszóró rendszer, ezeket nem tudjuk egyik helyről a másikra átszállítani.” 

Az öntöződobnak az az előnye, hogy akármikor mozdítható, és nagyobb területet be lehet vele locsolni. Ezért a gazdák többsége a nagy mennyiségű vizet felhasználó öntöződobokat használja továbbra is. 

A szabadkai Vízművek és Csatornázási Kommunális Közvállalatnak két telepe, vagyis vízgyára van a város területén. Ez a két telep összesen 480 liter ivóvizet juttathat a hálózatba másodpercenként, ami a vállalat igazgatója szerint bőségesen elegendő.  

Sugár György, igazgató, Vízművek és Csatornázási KKV, Szabadka: „Van egy napi ritmusa a fogyasztóknak, hogy mikor van a legnagyobb fogyasztás. A reggeli órákban van egy nagyobb ugrás, amikor a lakosok fölkelnek, tusolnak mielőtt munkába mennek, de a legnagyobb, a napi csúcsfogyasztás, mikor igazán problémássá válik, az ugye estefelé, ezek az esti órák, körülbelül 8 órától 10 óráig van nagy mennyiségű fogyasztás. Amit természetesen el tudunk látni, de akkor is ugye a lakosoknak fel szoktuk hívni a figyelmét, hogy racionálisan használják a vizet.”

Nem is annyira a takarékosságra int Sugár György, hanem arra kéri a háztartásokat, hogy a vízfogyasztáshoz kötődő tevékenységeket próbálják szétosztani a napszakok között. Szabadka város mintegy 600 kilométer hosszú vízvezeték hálózattal rendelkezik, ahhoz pedig, hogy megfelelő nyomással szállítsák az ivóvizet, szükség van a két vízgyár összehangolt munkájára: „A hálózatnak a nagy része a ‘60-as, ‘70-es években épült fel. Vigyáznunk kell arra, nehogy túl nagy nyomással közvetítsük ezt a vizet, és kárt tegyünk a hálózatban, mert akkor hiába szállítjuk a vizet, ha csőrepedések történnek, illetve ha ezeknek a száma megugrik, akkor megint a fogyasztó érzékeli ezt leginkább, hogy megszűnik a vízellátás.”

Ezért is lenne fontos a nyári időszakban megnövekedett ivóvízfogyasztást a nap folyamán egyenletesen szétosztani, tette hozzá a vízművek igazgatója.