A nándorfehérvári csatára emlékeztek Belgrádban
567 évvel ezelőtt hasonlóan meleg napra ébredhettek a nándorfehérvári vár védői, illetve a török támadók. Azt persze nem lehet tudni, hogy az időjárás mennyiben befolyásolta a csata végkimenetelét, az viszont bizonyosra vehető, hogy előnyösebb helyzetben voltak azok, akik a hűs várban tartózkodtak, mint azok, akik a napon támadtak.
A nándorfehérvári diadalra azóta is minden évben büszkén emlékeznek a magyarok és a szerbek. Az egykori nándorfehérvári várban kőbe vésett felirat emlékezteti az arra járókat a törökök felett aratott győzelemre, amelyet a magyarok és a szerbek közösen értek el.
Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete: „Ez az összefogás minket kötelez. Azt gondolom, hogy ha mi összefogunk, és ahogy ők meg akarták őrizni az emberségüket, a magyarságukat, a szerbségüket, a kereszténységüket, lényegében az identitásukat, az minket tényleg arra ösztönöz, hogy mi is tegyünk azért, hogy az identitásunkat, a nyelvünket, a kultúránkat, a jószomszédi viszonyt megőrizzük."
A Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a törökök később hét évtizeden át nem vezettek nagyobb hadjáratot Magyarország ellen. A csata 563. évfordulóján, 2019-ben a diadal emlékére avatta fel a szerb és a magyar köztársasági elnök a zimonyi Hunyadi János szobrot.
Nebojša Marjanović, a VMSZ belgrádi elnöke: „Ez egy nagy jelkép, a kapcsolataink, a barátságunk szimbóluma. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen eseményeket mindig ki kell emelni, meg kell róla emlékezni, mert azokból a dolgokból, amelyek összekötnek bennünket, voltaképpen azokból épülnek a barátságok és egy szép közös jövő a nemzeteink számára."
A belgrádi megemlékezésen a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és Belgrád városának képviselői mellett részt vett Nikola Selaković is. A veteránügyi miniszter a közös történelem évszázadait áttekintő beszéde végén rámutatott: ahogy több mint ötszáz évvel ezelőtt Belgrád, illetve a szerbek és a magyarok közösen védték a keresztény Európát, így most is ez a térség, Szerbia lehet az Európai Unió védőbástyája, vagyis ha Belgrád ismét az egyesült Európa részévé válik, azzal Európa válik biztonságosabbá.
