Ne feledjük a 80 évvel ezelőtti szörnyűségeket

Ezt erősítette meg pontosan egy évvel ezelőtt Sulyok Tamás magyar és Aleksandar Vučić szerb államfő, amikor szintén Csúrogon és Zsablyán rótta le kegyeletét az ártatlan szerb és magyar áldozatok előtt. Csúrogon minden év októberének a végén emlékeznek meg a második világháború ártatlan áldozatairól.

 

Csúrog a Sajkás-vidék északi részén fekszik. Az 1944/45-ös délvidéki vérengzéseknek itt volt a legtöbb áldozata. „Hideg napoknak” nevezzük azokat eseményeket, amelyek során 1942 januárjában a magyar hadsereg Újvidéken és környékén „tisztogatásokat” végzett, amelyeknek több ezer áldozata lett. A razziáért felelős magyar vezetőket még a háború alatt elítélték a magyar hatóságok, a háború után pedig kiadták Jugoszláviának.
A „még hidegebb napok” megnevezés pedig az 1944-es és 1945-ös évben a partizánok által elkövetett megtorlásokra utal, amelyek során a becslések szerint tízszer annyi embert végeztek ki, mint 1942-ben. Nemcsak magyarokat, hanem másként gondolkodó szerbeket és vajdasági svábokat. Ezeket az elkövetőket nem ítélték el, és nem adták ki. Ebben az időszakban, 1945-ben született meg az a határozat is, amely kimondta Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának a kollektív bűnösségét.

A történtekről évtizedekig tilos volt beszélni, csak a kilencvenes években kezdődhettek meg a csendes megemlékezések.

A magyar és a szerb köztársasági elnök 2010-ben állapodott meg abban, hogy felállítanak egy akadémiai vegyesbizottságot, amely a második világháborúban és azt követően elkövetett tetteket vizsgálja. Három évvel később, 2013. június 21-én a Szerbiai Parlament rendkívüli ülésén fogadták el a délvidéki magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot. Ezt követően Csúrogon közösen hajtott fejet az akkori magyar és a szerb államfő az ártatlan áldozatok emléke előtt.

 

Néhány hónappal később a szerb kormány visszavonta a Csúrog, Mozsor és Zsablya lakosságát kollektíven bűnösnek kimondó határozatot. 2014-ben Aleksandar Vučić miniszterelnökként részt vett a szabadkai megemlékezésen, a Vergődő madárnál. Ez volt az első alkalom, hogy a szerb kormány képviselője jelen volt ezen az eseményen.

A történelmi megbékélésnek fontos alapja volt, hogy a második világháború borzalmait egymásnak megbocsátva tudott a két fél egymásnak béjekobbot nyújtani, és szövetségre lépni. Megalakult a Szerb-Magyar Stratégiai Együttműködési Tanács, tavaly pedig Sulyok Tamás magyar és Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök is fejet hajtott az áldozatok emléke előtt Csúrogon. Sulyok Tamás akkor, a zsablyai Havas Boldogasszony templomban tartott beszédében azt mondta, Zsablya ismét a szerb és a magyar nép baráti kézfogásának is a helyszínévé válik.
 
A vérbosszú áldozatainak a konkrét számát a mai napig nem lehet tudni, kutatók még mindig folytatják a munkát. Ők legalább 15 ezer áldozatról beszélnek, más feljegyzések szerint a meggyilkoltak száma a 40 ezret is elérheti.  A történteket megbocsátani lehet, de elfeledni nem, vélik a túlélők és az emlékezők, köztük Teleki Júlia.

 

Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében kiemelte, hogy ma a történelmünk legsötétebb napjaira emlékezünk, arra a korra, amikor ártatlanok veszítették el életüket pusztán nemzeti hovatartozásuk miatt.
 
Nemcsak a magyar, hanem a szerb áldozatok emléke előtt is tisztelegnek minden évben. Dragana Jagodić, a csúrogi helyi közösség elnöke szerint a közös múlt és a megbékélés segít abban, hogy olyan társadalmat építsünk, amelyben a különbségek nem elválasztanak, hanem összekötnek.
 
A szerb és a magyar közösség minden évben közösen emlékezik meg az áldozatokról Csúrogon és Zsablyán, ami néhány évtizede még elképzelhetetlen lett volna, a remények szerint a jövőben azonban ez teljesen elfogadott marad.