„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”
A templom padsorai teljesen megteltek, a hívek közül sokan bukovinai székely népviseletben jelentek meg. A családtagok mellett barátok, munkatársak és tisztelői emlékeztek a magyar nemzetpolitika jeles képviselőjére.
A szertartást követően a bonyhádi evangélikus temetőben, Potápi Árpád János sírjánál Sebestyén István, a népművészet mestere okozott meghitt pillanatokat népi énekével a jelenlevőknek. Közel száz ember gyűlt össze a kopjafa körül, melyet Kolozsvári Tibor faragómester készített, Orbán Attila, Tolna Vármegye Önkormányzata Közgyűlésének elnöke kérésére.
„Mint amolyan honfoglaló harcos járta a Kárpát-medencét és kitartóan kötötte össze azt, amit Trianon és más történelmi események szétszakítottak. A nemzeti összetartozás megtestesítője volt. Jelen kopjafa, mely előttünk áll ebben a harci szimbólumban csúcsosodik ki.”
Családjáért és nemzetéért élt és dolgozott. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért, olvasható az idézet a kopjafán. A kopjafa a magyar temetők különleges művészi dísze, az ősi temetkezés egyszerű fejfájából alakult ki. Manapság a székelyföldi protestáns temetőkben, méltósági helyeken mondható gyakori látványnak.
Csibi Krisztina, igazgató, Magyarság Háza: „Egyre inkább csak egyetlen kérdés az ami foglalkoztat bennünket, hogy miért tette ezt velünk. Miért hagyott itt bennünket? Ez amiért, ez az ami számunkra elfogadhatatlan és feldolgozhatatlan, hogy miért kellett így történnie. Aztán telnek a napok, itt vagyunk egymásnak, és érezzük ezt a hatalmas nagy szeretet hullámot, amit most egymás iránt fejezünk ki, azóta amióta az ő hiányát érezzük. Tudom, hogy azért nem hoz zavarba ez a nagy szeretet, mert tudjuk pontosan, hogy nem nekem szól és nem nekünk szól, hanem Árpádnak.”
A kopjafát Keresztes Andor esperes, máriagyűdi plébános szentelte meg, a jelenlevők pedig közös imával emlékeztek meg Potápi Árpád Jánosról. Ezt követően mécseseket helyeztek el. Potápi Kata, Árpád lánya és Orbán Attila pedig szalaggal díszítette a kopjafát. Végezetül az egybegyűltek közösen énekelték a magyar és a székely himnuszt.
