Oroszok, akiknek Szabadka jelentette az újrakezdést

Szabadka az elmúlt időszakban nemcsak földrajzi értelemben vált célponttá, hanem egyre többek számára egyet jelent az újrakezdéssel. Az ide érkező orosz állampolgárok családjukkal együtt kezdenek teljesen új életet, nyelvet tanulnak, munkát vállalnak, közösségekhez csatlakoznak, és új hobbit is keresnek.

Anna Skorikova: „2023-ban érkeztem, februárban már három éve lesz, hogy itt élek. Itt is a biztosítási szektorban dolgozom, ugyanúgy, mint Oroszországban, egy biztosítótársaságnál. A hobbim nagyon sokrétű crossfitre járok, kórusba járok, ez volt az első hobbim Szabadkán. Van egy orosz színházi csoportom is, és most együttműködöm a Vakok és Gyengénlátók Egyesületével is. Néha hiányzik a tél, de idén egyáltalán nem jelent problémát, teljesen rendben van. Szabadkán pedig számomra alapvetően minden jó, mert nem nagy város, de minden megvan benne, amire szükség van, és nem kell mindenhová autóval menni, gyalog is minden elérhető, mindenhová lehet sétálni.” 

Emilija Kapusztina családjával két és fél éve él a városban. Elmondása szerint gyorsan és könnyedén tanult szerbül, és ami a legfontosabb, hogy nem félt megszólalni.

„Nem bizonyult semmi túl nehéznek, látom, hogy másoknak a nyelv nagyon nehéz, nekem ez valahogy megy. Nem félek beszélni. Először többet beszéltem a piacon, és amikor az itt-tartózkodáshoz, a munkához szükséges dokumentumokat intéztem. Aztán valahogy négy, talán öt hónap után már úgy volt, hogy amikor én oroszul beszéltem, és kérdeztem valamit, a szerb ember szerbül válaszolt nekem, és valahogy megértettük egymást. Önök beszélnek velünk, kérdeznek minket, és nagyon szépen befogadtak bennünket. Tényleg nagyon elégedettek vagyunk, sokat beszélgetünk egymás között arról, hogy a helyiek legyenek bármilyen nemzetiségűek, horvátok, szerbek vagy magyarok, nagyon kedvesek velünk. A gyermekem az óvodában olyan csoportba jár, ahol a gyermekek fele szerb, a másik fele pedig magyar, mi nap mint nap nemzetközi közegben élünk, és a gyermek is beszél szerbül, és talán valamennyire érti is a magyart, de kevésbé, mint a szerbet. Barátaink is vannak több nemzetiségből, és nagyon jól érezzük magunkat.”

Információk szerint Szabadkán és a környező településeken az orosz lakosok száma már meghaladja a tízezer főt. Jelenlétük nemcsak gazdagítja a város mindennapjait, hanem azt is megmutatja, hogy a nyitottság, az együttélés és a kölcsönös tisztelet képes valódi közösségeket formálni.

Artem Shumenko és Ekaterina Ten vendéglátósként találta meg a helyét a városban.
„- Oroszországból jöttünk, Rosztov-na-Donu városából. Én Rosztovból származom, a feleségem pedig Krímről. Három évvel ezelőtt érkeztünk, és azóta itt élünk.
- Hogy tetszik önöknek Szabadka, miért döntöttek úgy, hogy éppen ide költöznek?
- Szabadka nagyon jó, nyugodt és csendes, ez nekünk megfelel. Nem szeretjük a nagy tömeget vagy a zsúfoltságot, itt viszont csendes, nyugodt és tiszta, jó emberekkel.
- Sushi bárt és kávézót nyitottak. Miért döntöttek emellett, és mennyire érdeklődnek iránta az emberek?
- Láttuk, hogy itt egyáltalán nincs sushi bár. Az emberek mondták nekünk, hogy mit nem kellene, meg mit nem érdemes nyitni, mert szerintük ez nem érdekes, de mi láttuk, hogy az emberek szeretik a sushit, és sok vendégünk van, a vendégek minden nap jönnek. Még nem beszélünk a legjobban, elnézést.
- Igen, sok a szerb, a magyar és az orosz vendégünk és mindenki szereti a sushit.”

Nemanja Stojanović vállalkozóként több éve dolgozik oroszokkal. Elmondása szerint ők új lakosként azonnal igyekeznek beilleszkedni. Figyelik a szabadkai lehetőségeket, keresik azt, ami itt még nincs.

„Üzleti környezetből, üzleti szintről, társadalmi szintről érkeztek ebbe az országba, konkrétan, ha Szabadka városáról beszélünk, itt olyan dolgok történnek, amelyek náluk húsz évvel ezelőtt történtek. Így számukra nagyon könnyű megismételni ezeket az üzleti modelleket, a promóciót általában, és emiatt ez nekik nem nehéz. Emellett ez a kapcsolattartás, ez az egész szemlélet is jelen van, igyekeznek megtanulni az itt beszélt nyelvet, ami a helyiek számára is azonnal érdekes, így eligazodnak és nem érzik magukat egyedül. Alapvetően itt mindannyiunkban van egyfajta mediterrán lélek itt a Balkánon, Európában, ami számukra érdekes.
- Hogyan tudsz nekik segíteni?
- Úgy tudunk segíteni nekik, hogy meghallgatjuk őket, és azt mondjuk, legyenek egy kicsit lazábbak, mert itt nem olyan merev a légkör, mint az északi országokban. Nem kell mindennek percre pontosan történnie, egyszerűen meg kell nyílni feléjük emberként, és akkor ők is ezt megérzik, és mindannyian megnyílnak. Talán van rajtuk egyfajta páncél, ami jellemző ezekre az északi népekre, de ha emberként közelítünk feléjük, azonnal megnyílnak felénk, és ez nagyon jó.”

A mindennapok kulcsa azonban a szerb nyelv elsajátítása. Sokak számára ez az első és legfontosabb lépés, amikor ideköltöznek. Nyelvtanfolyamok, beszélgetőklubok és informális tanulási formák is segítik őket abban, hogy az ügyintézés, a munkavállalás és a hétköznapi kommunikáció is gördülékenyebb legyen.

Milan Starčević: „Szeretnének beilleszkedni ebbe a multikulturális városba, amelynek jelenleg négy hivatalos nyelve is van, de a nyelvismeret hiánya miatt ez eddig nagyon nehezen ment. Arra a következtetésre jutottunk, hogy szervezünk egy orosz–szerb beszélgetőklubot egyelőre azok számára, akik érdeklődnek. Ha van valaki, aki a magyar nyelv iránt is érdeklődik, és szeretne velük beszélgetni, azt természetesen szívesen látjuk. Egyszerűen azért, hogy eloszlassuk ezt a félelmet és a bizonytalanságot, mert problémát jelent elmenni a boltba, vagy megismerkedni valakivel az utcán, megkérdezni valamit valakitől, ha az ember nem ismeri a helyi nyelvet.” 

Az elmúlt években a városi könyvtárba is egyre több orosz ajkú lakos iratkozik és kölcsönöz ki könyvet. Az épület falai között nemcsak olvasni, hanem tanulni, informálódni és kapcsolatokat építeni is lehet.

Omerović Heléna, könyvtáros:
„December végén a Szabadkai Városi Könyvtár megnyitotta új osztályát, a nyelvi kuckót, a nyelvi osztályt, ahol orosz nyelvű könyveket is kölcsönözhetnek az olvasóink. Azok az olvasók, akik a felnőtt osztálynak és a gyermekosztálynak, a könyvtárnak is már a tagjai, vagy ha az anyanyelvükön szeretnének olvasni szépirodalmat, itt ezt is megtehetik.”

A város kulturális élete tehát fontos szerepet játszik a külföldről érkezett új lakosok beilleszkedésben. Nagy számban vásárolnak például koncert- és színházjegyeket is, ennek okán fontolóra vették az előadások feliratozását.

Szórakozásból sincs hiány, ingyenesen látogatható zenei esteket, klubfoglalkozásokat és közös programokat is szerveznek, amelyek nemcsak kikapcsolódást jelentenek, hanem hidat is képeznek a különböző kultúrák között – emelte ki Azat Valev, aki feleségével és három gyermekével költözött a városba.

„- Beszélgetünk, szövegeket olvasunk, kérdéseket teszünk fel, híradót nézünk, kvízjátékozunk és egyéb mást is csinálunk. Összegyűjtjük a gyerekeket, játszóteret biztosítunk, és remélem, hogy február végén lesz egy előadásunk, egy saját színházi előadás.
- Minden szombaton összegyűlünk a gyerekekkel, játszunk, Maffiát és társasjátékokat.
- Hallottam, hogy vannak bulik, események, koncertek is. Mi mindent foglal ez magában?
- Igen, minden második pénteken rendezvényeket tartunk, zenei összejöveteleket, gitáron és különböző hangszereken is játszunk.”

Szabadka sokszínűsége új arcokkal és új történetekkel gazdagodik. A kérdés ma már nem az, hogy vannak-e lehetőségek, hanem az, hogyan élnek velük azok, akik itt képzelik el a jövőjüket.