A reformáció emléknapján ünnepelnek a protestáns gyülekezetek

Október 31-én világszerte arról emlékeznek meg, hogy Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes, a reformáció elindítója a hagyomány szerint 1517-ben e napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. X. Leó pápa 1520-ban kiadott bullájában kiközösítette Luther Mártont, aki a pápai oklevelet nyilvánosan elégette, és kijelentette, hogy szakít a katolikus egyházzal. Az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a Kálvin János vezette irányzat a református felekezet alapja.

Harangozó László szabadkai református lelkész elmondta, sokan azt hiszik, hogy ezen a napon az egyházszakadást ünnepelik, pedig ez közel sincs így.

Harangozó László, református lelkész, Szabadka: „Az üzenete a reformációnak az volt, hogy folyamatos a megújulás. Erre van szükség a tudománynak is, az emberiségnek és a vallásnak is, folyamatosan meg kell újulnunk. A tudatunkban, a hitünkben, és ezt a megújulást, nagyon hangsúlyos, hogy a Szentírásra kell építeni. Ez volt a jelszó, hogy "sola scriptura", egyedül a Szentírás. Nagyon fontos felfedezés volt, hogy egyedül, kegyelemből, egyedül Krisztus által, egyedül hit által, mindezért az Istennek dicsőséget kell adni. Ilyenkor a reformációra emlékezünk, hogy Isten lehetőséget adott a megújulásra. Nagyon fontos nekünk a református hit, azért is, mert a nehéz időkben mindig megtartónk volt.”

503 éve már, hogy az evangélikus vallásúaknak október 31-e jelenti a visszatérést a Jézus Krisztusi alapokhoz - ezt mondta a reformáció napja kapcsán Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes. Hozzátette, fontos, hogy a hívek ápolják a reformáció hagyományát, értékeit, mert ennek hiányában az elveszhet. Mint mondta, a nap alkalmából holnap istentiszteletet tartanak 10 órától, azt követően pedig koszorúznak Luther Márton, illetve Kálvin János mellszobránál, Szabadkán.

Dolinszky Gábor, evangélikus püspökhelyettes: „A mai világra is jellemző, hogy sok külsőséget és sok néphagyományt viszünk bele az egyházi életbe, az Istennel való kapcsolatunkba. Ennek a megtisztítását is jelenti tulajdonképpen, tehát egy alapvető visszatérést, ahhoz a Jézusi alapokhoz, amelyet akkor Luther megfogalmazott 1517. október 31-én, amikor a wittenbergi vártemplom kapujára kitűzte 95 tételét. Mint minden évben, most is elmondom, hogy az akkor egy hálás időpont volt, hiszen másnap mindenszentek ünnepe volt, és minél többen mentek a templomba, annál többen tudták olvasni a 95 tételt.”