A remény zarándokai
A hagyomány szerint a kegyhely már a 15. század óta fontos zarándokhely, ahová évről évre érkeznek hívek nemcsak Erdélyből és Magyarországról, hanem az egész Kárpát-medencéből és a diaszpórából is.
A nagymisét idén is a templom feletti, Jézus hegyének is mondott Kissomlyó és az azon túl emelkedő, 1035 méter magas Nagysomlyó erdős hegye közti széles hágó gyepén, a Hármashalom oltárnál tartották. A szentmise főcelebránsa Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt, a szentbeszédet pedig György Alfréd kamilliánus szerzetes tartotta. Az idei búcsú mottója, a 2025-ös szentévéhez hasonlóan A remény zarándokai volt – nem véletlenül: a szónokok a hit, az összetartozás és a béke fontosságára hívták fel a figyelmet: „Zarándokokként jöttünk úgy, ahogy őseink tették. Hálát adni Istennek sok ajándékáért, a kapott kegyelmekért, gondviselő szeretetéért. Segítséget kérni a nehéz történelmi időkben akkor, amikor fáj az élet - ahogy tiszteletreméltó Márton Áron püspökünk fogalmazott. Krisztusban szeretett zarándoktestvéreim, szétzilált, megtébolyodott világunkban ma is fáj az élet, de teremtő Istenünk ma is gondot visel ránk.”
György Alfréd kamilliánus szerzetes kitért az orosz-ukrán háborúra, utalva a búcsú idei mottójára, miszerint a remény hordozóinak kell lennünk, és imádkoznunk a békéért: „Az orosz nép és az ukrán nép is mélyen Mária-tisztelő nemzet, a magyarok is, és a románok is. A németek is, a romák is és minden nemzet a Kárpát-medencében, mindannyian Mária gyermekei vagyunk, és fekete a palástja, szeme telve könnyekkel, Mária szenved, gyászolja gyermekeit.”
A pünkösdi búcsúra idén is több százezer zarándok érkezett egyebek mellett Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Vajdaságból is. Sokan jöttek vonattal, busszal, autóval, kerékpárral, de voltak, akik gyalog zarándokoltak el a székelyföldi kegyhelyre. A csíksomlyói búcsú ma is élő bizonyítéka annak, hogy a hit, a hagyomány és a közösség ereje képes megtartani és összekötni a magyarságot.
