Rómába költöztek a harangok
A Szent Rozália plébániatemplom harangjai már háromnegyed hétkor a nagycsütörtöki esti misére hívogatták a temerinieket. Sokan ekkor végezték el a húsvéti gyónást is, ugyanis fontosnak tartják az ünnepekre való lelki felkészülést. Uracs János, Temerin: „Legalább húsvét tájékán járuljunk az oltári szentséghez, és az áldozáshoz és a gyónáshoz természetesen. Nekünk múlt csütörtökön volt a gyónóbúcsú, én akkor végeztem el a gyónóbúcsún a gyónást, mint ahogy mondják, de hát készülünk már, ez a nagycsütörtök az utolsó vacsorának a jelentősége.”
Nagycsütörtökön az egyházi rend és az oltáriszentség alapítására emlékeztek világszerte a hívők. A tanítás szerint ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat is. Oláh László, Temerin: „Nagy jelentőséggel bír, hogy Jézus Krisztus az utolsó vacsorára készül, és utána, az utolsó vacsora után már, hogy is fejezzem ki magam, készül a halálra.”
A háromnapos gyász a nagycsütörtöki szertartással kezdődött, amikor a dicsőségre felszólaló orgona, harangok és csengők szombat estig elhallgatnak. Az emlékmise evangéliumában Jézus példamutató cselekedetét idézték fel, miután a helyi pap is megmosta az arra kiválasztott emberek lábát. A temeriniek ilyenkor a rászorulókat is segítik adományaikkal.
A mise végén az oltárról lekerültek a szentségek, ugyanis nagyszombatig szünetelnek az egyházi szertartások is. Jézus elhurcoltatásának jelképeként teljesen lecsupaszították az oltárt is. Szungyi László, főesperes, temerini plébános: „Ahogy ilyenkor ájtatosan, gondolatainkban átéljük a napnak a titkát, az utolsó vacsora terme lesz minden templom, mindenütt, ahol összejönnek a hívek Krisztus nevében.”
Az oltárfosztást követően szentségimádással virrasztottak a temerini hívek.
