Romos templomok jövője – szimpózium Nagybecskereken

Ma Nagybecskereken a Szerbiai Katolikus Egyház szervezésében szimpóziumot tartottak Romos templomok jövője címmel.

Hívek nélkül maradt, romos templomokat nem csak a Nagybecskereki Egyházmegye területén látni, hanem egész Vajdaságban.

Német László nagybecskereki megyéspüspök: „Ez egy nagyon érzékeny téma. Az emberek kötődnek az egyházakhoz, kötődnek az épületekhez. Mert az a gondolat, hogy ha az templom, akkor az örökre templom. Mi arra szeretnénk felhívni a figyelmet ezzel a mai konferenciával, hogy sokféleképpen lehet látni ezt a problémát. Tehát nem csak az van, hogy mindenáron pénzt szerezzünk külföldön. És ezt most is mondhatom, hogy ez nagyon problematikus lesz a mostani ukrajnai háború fényében.”

A Szentszék már hosszabb ideje foglalkozik a kihasználatlan templomok kérdésével.

Carlos Alberto de Pinho Moreira Azevedo, a Vatikán Kulturális Tanácsának tagja: „Mit érdemes, mit bölcs tenni ezekkel a templomokkal, amelyek már nincsenek használva? Ilyenkor nagyon fontos megkérdezni az egész közösséget, a hívőközösséget, a pasztorális tanácsot, a helyi papokat, a környék papjait, az egész helységet, várost, környezetet. Nem csak a püspöknek a döntése itt a fontos, hanem mindenkit be kell vonni az ilyen templomok ügyének az eldöntésébe.”

Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke felszólalásában elvetette a templomok lebontásának a lehetőségét. Arra biztatta a konferencia szervezőit, hogy forduljanak a tartományi és a köztársasági kormányhoz a megoldás keresésében.

„Amiben én ebben a pillanatban realitást látok, az az, hogy megóvni ezeket az épületeket, és újabb tartalommal fölruházni. Újabb tartalmakkal gazdagítani és azoknak a helyi közösségeknek, faluknak a funkciójába helyezni, amelyek ott vannak, amelyeknek a területén vannak ezek a templomok. Szerintem, ahol csak lehetséges, ezt az utat kellene járni, megőrizve a templomok potenciális szakrális funkcióját.”

Csiszár Klára Antónia pasztorálteológus a liturgikus tér jelentőségéről tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy az utolsó, amit fontolóra kell venni, az a templom lebontása.

„Továbbra is az a tér lehetőleg az életet szolgálja. Úgy, mint valamikor a liturgiában, úgy most is. Akár más formában. Egy szociális intézmény formájában, egy múzeum formájában, egy könyvtár formájában. Itt a kreativitásra van óriási szükség. Hogy találjuk meg azt a módot, beszélgetve a helyiekkel, mire van szükségetek?”

A Magyar Nemzeti Tanács is közreműködött a templomok felújításában, azok közösségi térré való alakításában, Szabadkán, Palánkán és Zsablyán.

Hajnal Jenő, az MNT elnöke: „Ez a három példa is azt mutatja, hogy számos más templom megújításakor is, mindig az volt a legfőbb érv, hogy őseinkkel hogyan tudunk elszámolni majd valamikor, hogyha a templomokat hagyjuk, hogy romba dőljenek, ha templomokat rombolni akarunk. És ha át is alakítjuk, a legfontosabb mindig az emlék, az örökség, a szakrális jelleg megőrzése.”

A szimpózium résztvevői a megtekintették a módosi katolikus templomot.