Stoján atya elköszönt
A távozás legfőbb oka az, hogy nincs olyan magyarul tudó szalézi szerzetes, aki felvállalná egy ekkora plébánia feladatait.
A Szűz Mária Szent Neve plébániatemplomban hálaadó szentmisén köszöntek el a szaléziak a hívektől. A szentmisére eljöttek a szalézi rend azon tagjai is, akik egykor Muzslyán szolgáltak.
Gabona Ferenc, a Muzslyai Egyháztanács elnöke: „Ilyenkor előjönnek az érzelmek meg mindazok az emlékek, azok a szép pillanatok, amelyeket együtt megéltünk velük. De ez mind mondhatjuk úgy, hogy emberi dolog. Istennek a terveit mi emberek sokszor nem is tudjuk fölfogni és azt úgy átélni. Minden esetre ez egy nehéz pillanat, amikor el kell búcsúzzunk. A búcsúzás mindig nehéz, de bízunk benne, hogy Isten olyan utat választott nekik, olyan közösséget, ahol szintén befogadó készségűek lesznek.”
A nagy forróság ellenére is megtelt hívekkel a muzslyai templom. A legnehezebb Stojan atyának volt, aki alapítója és több mint két évtizeden keresztül a vezetője is volt az Emmausz katolikus kollégiumnak.
Kalapis Stojan, szalézi szerzetes: „Nem, de hát mikor ennyi jó ember körülvesz, akkor könnyebb.”
A híveknek sem volt könnyű a búcsú, hiszen évtizedeken keresztül megszokták a szalézi rend tagjait.
Szarvák Júlia, hívő: „Megszoktuk őket, mert régóta itt vannak és akkor ez olyan, mint egy testvér vagy egy családtag menne el. Nagyon fognak hiányozni. Biztos, hogy jó lesz amaz is, nincsen arról szó. De mi őt megszoktuk, meg ők is minket nagyon megszoktak. Úgyhogy nagyon ismerjük őket és ez egy kicsit olyan, mint egy csapás. De ha muszáj, akkor mit csináljunk.”
A szalézi rend tagjai Don Bosco elveit követve sokat foglalkoztak a fiatalokkal. Stojan atya kezdeményezésére 1991-ben újraindították a cserkészetet, 1995-től rendszeresen tartottak oratóriumokat.
Süveg Emma, cserkész: „Igazából itt nőttem fel, lehet azt mondani. Mindig is a szaléziak jelen voltak az életemben. Kis korom óta ide jártunk játszani. Régebben, mint oratóriumra, mint gyerek. Később, pedig mint animátor és cserkész aktívan részt vettem és nagyon a szívemhez nőtt az egész. A papokkal való kapcsolat. Különösen Stojan atya áll közel hozzám.”
Gizella nővér a leánykollégium alapítójaként is együttműködött Stojan atyával.
„Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az ő számukra az biztos, hogy egy kis megkönnyebbülés lesz, hiszen nagy felelősség volt évtizedeken keresztül egy ilyen nagy községet vezetni, törődni, lelki atyaként itt állni és minden gondjukba, bajunkba mellénk álltak. Másrészből meg örülök, hogy Stojan atya amilyen beteg, most egy kicsit pihenni fog tudni.”
Stojan atya 37 évi folyamatos szolgálat után most egy évre szabadságra megy, amit a szlovéniai Verzsében (Vržej) fog eltölteni, ezután döntenek arról, hogy hol folytatja papi szolgálatát.
